Európai reformnemzedék

„Itáliában a ki a németekkel harsogása keveredik a tengerbe a menekültekkel-lel. Görög vagyok nem turista, görögnek lenni kiváltság, rabló Európa takarodj, bömböli ezer és ezer torok Athén utcáin. A másik kísértet ugyancsak az utcán van: az európai élet kísértete. A mindennapi élet, a megengedő, az elfogadó, a békés és sörözgető, hálóra tapadó és szeretkezni akaró, romkocsmákba járó, aki franciaként együtt mulat egy jó karikatúrán egy arabbal, akinek nem érdekes, hogy ki hetero és ki homo, ki milyen hitű, nemzetiségű.

Aki nem tervezi mások kirekesztését, megalázását, agyba-főbe verését, megölését csak mert másként gondolkodik, viselkedik. A liberális demokráciák és a reformok ezt az európai way of life-ot építgetik, védelmezgetik. A magunkfajták öregesen, több Bachhal és Stendhallal, Bartókkal és Cézanne-nal, több filozofálással. A fiatalok dühösebben – ne pofázz bele az életünkbe!, hogy jössz te ahhoz, hogy megszabd az életünket!, az vagyok, aki vagyok, aki lenni akarok! –, je suis Charlie, Guevara… (…)

Ha én itt ujjamat a földbe dugom, tanár úr, szaros lesz, tudom, hogy itthon vagyok – mondja egyik tanítványom. Csak bólintok. Alighanem e harag nélkül soha nem lesz itt változás. De ha nem jön egy újabb, európai reformnemzedék, akik már nemcsak dühösek, de értik is saját dühük okait, akik nemcsak tüntetni akarnak vagy elmenni, hanem a változás irányát,menetét,módját is végiggondolni, tanácskozni és megcselekedni, akkor a nacionalista kísértet kihajt minket a világból. Szabadság, egyenlőség, szolidaritás, nemzeti elv, európaiság elvei és gyakorlatuk itt birkóznak egymással, s nem tehetünk mást, mint megpróbáljuk szétválasztani őket.”