„Miért nem hat a másik irányba is ugyanolyan mértékben az üzemanyagárak változása? Ilyenkor, úgy tűnik, nem annyira számít, hogy mennyit kell fizetni a hajtóanyagért.
A fuvarozók szerint szó sem lehet díjcsökkentésről, mert a vállalkozások egyéb költségei jelentősen emelkednek, és már sorolják is, hogy a kormány intézkedései mi mindent drágítanak. Rogán Antalt, a parlament gazdasági bizottságának fideszes elnökét pedig arról okosította ki tegnap a pékszövetség elnöke, hogy a gázolaj csak 3 százalékot jelent a sütőipar 18–20 százalékos logisztikai költségeiben. Ráadásul az átadási és a kereskedelmi eladási ár között igen nagy a különbség. Az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetségének ügyvezető igazgatója szintén azt ecsetelte, hogy az önköltség kis hányadában játszik szerepet az üzemanyag, ellenben a minimálbér-emelés, az útdíj, az áruellenőrző rendszer és társaik többletköltséggel járnak. Mindez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy senki még csak hallani sem akar az árak csökkentéséről. Ebből valóban az a kép rajzolódik ki, hogy az üzemanyag leginkább akkor befolyásolja hazánkban az árak alakulását, ha drágul. A kormány ezért joggal kezdett vizsgálódni. Tegyük hozzá, ezzel ingoványos talajra is lépett, hiszen a piacgazdaságban nincsen olyan árszabályozó hatóság, amely beavatkozhatna a piaci folyamatokba. Ezzel együtt érdemes tisztázni a kérdést, ám ne feledjük: összességében csökkentek tavaly a fogyasztói árak, míg az idén mérsékelt inflációval lehet számolni.”