Gyanús Vida Ildikó ügye

„Ma a szegénységről akartam írni, de inkább Vida Ildikó lesz a téma. 

Nagyon gyanús nekem ez a hölgy. Tudjuk, mert nyilatkozta, hogy ő az egyike a kitiltottaknak. Mármint az Egyesült Államokból. Nem mehet Floridába nyaralni, de mehet, ha kell, hivatalosan tárgyalni. 

Azt állítják, hogy korrupt, de ez az állítás olyan, mint a tömegpusztító fegyverek léte Irakban. Háborút indítunk ellene, de utólag sem találjuk meg a háború indokát. Ha Irakban bejött, bejön Budapesten is? 

Hogy miért gyanús nekem Vida Ildikó? Nem is ő, hanem az ügye. Gyanús, mert bűzlik. Történt, hogy egy szép reggelen, az őszi iskolai szünet idején, családjával együtt távozott az országból. A repülőtéren merő véletlenül ott volt néminemű média, s azonnal hírül adták, hogy megszökött. Ha ugyan visszajön, célozgattak az interneten. Megeszem a kalapom, szokták mondani, ha a sajtó derék munkásai nem tudták, hogy Vida Ildikó is rajta van az amerikaiak listáján. Mert amikor ez történt, még nem tudta ezt senki, hogy kik a vádlottak. 

Bűzlik az egész eljárás, mert az bizonyítható, ha valaki korrupt, de azt bizonyítani, hogy nem, több mint nehéz. Az emberi jogok és a szabadság világcsendőrei pedig most épp olyan helyzetet teremtenek, hogy a megvádolt személynek kelljen bizonyítania ártatlanságát és nem a vádlóknak a vádak alaposságát. Jogállam amerikai módra.

Mit mondjunk? Fiatal állam, még tanulnia kell. Vida Ildikó ellen pedig kellene egy vagyonosodási vizsgálatot indítani. Ha azon megbukik, az amerikaiaknak van igaza. Ha ártatlan, akkor a vádlók ellen, mint rágalmazók ellen kell fellépni. A baj csak az, hogy tudtommal maga az adóhatóság szokta elvégezni ezt a vizsgálatot. Így ez az eszköz is kiesik a védekezés lehetőségei közül.”