Tüntetések és civilek

„Az időközben visszavont internetadó ellen a baloldal civiljei nagy tüntetést rendeztek. Ám feleannyian sem voltak, mint az emlékezetes Kossuth térin, s erkölcsi emelkedettséget sem igen lehetett tapasztalni soraikban. Egy üvöltő anarchista féltéglával a kezében nem is pont úgy néz ki, mint akit a lelki együvé tartozás belső parancsa szólított volna a Fidesz-székház elé. Ráadásul a »több tízezres« tüntetésről olyan erős érzelmi azonosulással, gyakorlatilag a tárgyilagosság feladásával tudósított a baloldali média, hogy azt gyanítottuk, mintha már az egész város/ország felkelt volna a Fidesz-kormány ellen. A balliberális média széles körben ünnepelte a kvázi népfelkelés (»Huszonöt év dühét robbantotta ki a netadó«, »Orbán Viktor bukása« stb.) kitörését, és azt találgatta, vajon Orbán Viktor már ezen a héten, vagy csak két hét múlva távozik a hatalomból. Érdekes, a békemenetről még maró gúnnyal tudósítottak, és folyamatosan álcivileztek. Most, hogy az ő civiljeik vonultak, egyből a mennybe ment az egész netadó elleni demonstráció. Minden attól függ, kinek a civiljei menetelnek. És eleve erősen megbicsaklott a kormánybuktató stratégia realitása nemcsak a székházat szétverő demonstrálók relatív létszámán, de az ez évi három választás kormányoldali győzelmein is. Bajos ugyanis olyan forradalomról beszélni, amely mögött a leváltandó hatalom bírja a választók döntő többségének a bizalmát, nem pedig a leváltók oldala. Nem kívánom persze alábecsülni a kialakult protesthangulatot, még ha most okafogyottá is vált. De nem szerencsés összekeverni a kommunikációs pszichózist a köznapi politikai realitással.”