„Ahhoz tehát, hogy az ellenzéki térfélen valami megváltozzon, a következők belátására van szükség:
- Az ellenzéknek már nemcsak a 2010 előtti kormányzással kell elszámolnia, de nem úszhatja meg saját 2010 és 2014 között mutatott teljesítményének értékelését. A balliberális választók nem könnyen bocsájtják meg az ellenzéknek, hogy semmiféle alternatívát nem mutatott a Fidesszel szemben. Egyrészt-másrészt politikával szintén nem lehet komoly ellenzéket létrehozni. Az LMP-nek akkor volt esélye a kitörésre, amikor meghirdette az »új ellenállást«, ám néhány hónapig tartó rendszerellenzéki létből nagyon is rendszerkonform párt képe bontakozott ki a PM-mel való szakítást követően.
- A 2014 áprilisában lezajlott országgyűlési választásokat a baloldali pártok összefogva, a 2014 májusában megtartott EP-választásokat pedig külön-külön bukták el a Fidesszel szemben. Nem az összefogás mikéntjén múlik tehát a siker, hanem az általuk képviselt politikán. Az önkormányzati választási kampány mindennél erősebben mutatott arra, hogy nem személyekhez kell programot és politikát, hanem a politikához kell megfelelő személyeket találni.
- A 2010 előtti világhoz nem lehet visszatérni, a jobboldalt pedig nem lehet jobbról előzni. Értve utóbbi alatt a rendpártiság, a cigányellenesség és az EU-ellenesség szólamait, itt sem a baloldal, sem a liberálisok nem nyerhetnek a „mindig nagyobbat ígérő” Fidesszel, de még a Jobbikkal szemben sem.
- A választóktól való eltávolodás (lásd: Gyurcsány-féle reformok vagy az SZDSZ kommunikációja) ellentéte nem a mindenki számára felfogható, de minden alapot nélkülöző ígéretek sulykolása, hanem a választói bázis újraépítése. Az ingyenes BKV, a teljes foglalkoztatottság vagy feltétel nélküli alapjövedelem ígérete hitelesség és szisztematikus építkezés híján nem a választókat mozgósító üzenetként, hanem ostoba lózungként hat.
- A programalkotás és az ideológiáról szóló viták lehetnek fárasztók, és tűnhetnek fölöslegesnek, de a baloldali választók kizárólag azért nem fognak egyetlen párt vagy pártszövetség mögé állni, mert őket nem Orbán Viktornak hívják. Nem spórolható meg, hogy érthető, de koherens rendszerben magyarázza el a baloldali és liberális politika, miért (ideológia) és hogyan (program) lehetne másképpen kormányozni az országot, mint Orbán Viktor teszi.
Amennyiben ezekre nincsen energiája, ereje vagy szellemi kapacitása az ellenzéknek, esélye sem lesz leváltani a Fidesz rendszerét. Az összefogás-mantra, a tartalom nélküli Orbán-ellenesség az a látszatot kelti, hogy a baloldalt a pozícióharcon kívül semmi nem érdekli, és kizárólag abban képezi a Fidesz alternatíváját, hogy (örökké változó) vezetőit máshogyan hívják. A különböző baloldali, liberális és zöld pártoknak újabb három és fél évük van az építkezésre, ha már az előző négy és fél évben ez nem sikerült. Persze a Fidesz mindent megtesz majd abban, hogy hátráltassa az építkezést, de ez nem lehet kifogás. 2017-re ugyanis készen kell állni.”