„Ennek az élménynek a kizárólagossága volt eddig a kormány legfőbb támasza. Akik nem tartottak vele, magányosnak és tehetetlennek érezték magukat. A beosztott tolvajok portréjával masírozó tízezrek akkor is demoralizálták őket, ha tudták, hogy jelentős hányaduk önkormányzati buszokkal, lopott közpénzből odafuvarozott közmunkás.
Viszont nem ez az első sokaságélmény az ellenzéki oldalon. Ugyanennél a hídnál megvolt már egyszer a csodás trip. Sokan voltak, még miniszterelnök-jelöltjük is lett. Aztán hazament mindenki, innentől csinálja a Bajnai.
Az internetadó elleni megmozdulás előnye a néhai Millával szemben, hogy pontosan meghatározott célja van. Kellően anyagias: nem akarunk többet fizetni. Ez sokkal szélesebb körben érthető, mint a magyar sajtó szabadsága. Internetezni necesse est, ezt érti az is, akit egyébként pont azért nem érintett meg a Klubrádió vagy az Origo nyomorgatása, mert soha életében nem olvasott híreket még a neten sem, viszont ott keres magának társat, horgászbotot, használt autót vagy nyugdíjasklubot. Aki az internetezést nehezíti, az rosszat tesz velünk. Orbán Viktor rosszat tesz velünk – hiszen ezt az adót személyesen ő találta ki. (…)
Gyors hátrálással most még haza lehetne küldeni azokat, akiket tényleg csak az érdekelt, hogy az internetezés ne legyen drágább. Akkor ők nyertek: nem lett netadó. A többi viszont ettől vérszemet kapna: Orbán Viktor igenis legyőzhető, ha elegen megyünk utcára. És ki tudja, mibe kötnének bele legközelebb?”