Véget ért a Hévíz-Balaton Airport kálváriája

„– A tegnapi bejelentésből kiderült, hogy az ön vállalkozása nyerte meg a sármelléki reptér vagyonelemeire kiírt pályázatot. Néhány hónapja még arról szóltak a híradások, hogy egy Linusz Imre nevű vállalkozó a befutó, aki aztán nem tudott fizetni. Mi történt azóta?

– A pályázatra azért jelentkeztem, mert Zalacsányban megindítottam egy száznegyvenmilliárd forintos kastélyfejlesztési, golfpálya- és golffalu-építési projektet. Ezek a terveim szépen haladnak, ezért gondolhattam arra, hogy „kiléphetek” Sármellékre. De az itteni fejlesztései­met is nagyban segítheti egy növekedési pályára kerülő reptér. Emellett a Zala megyei fejlesztési program kidolgozásában való részvételem miatt is érdekelt voltam abban, hogy a repülőtér jövője ne csak biztosított legyen, hanem egyre több utast tudjon majd fogadni. Üzletileg azonban nem láttam nagy fantáziát a hatszázmilliós reptérvagyonelem-vásárlásban, de egyértelmű, hogy a reptérfejlesztés egyben a régiót is erősíti. Ezért pályáztam. Az említett kisvállalkozó, a semmiből előlépve, gátlástalan módon több mint nyolcszázmillió forintot ígért a vagyonelemekért. Úgy láttuk, komoly érdekek állhatnak mögötte, hiszen az árban a csillagos égig is elment volna. Ezután mi viszont nem láttuk értelmét annak, hogy elmozduljunk a hatszázmilliós ajánlatunktól.

(...)

– Milyen kidolgozottsági fokon áll a reptérrel kapcsolatos fejlesztési stratégiája?

– Az elmúlt években több ilyen anyag készült, de ezekkel nem voltam megelégedve, ugyanis nem választották szét a reptér állami és magántulajdonban lévő részeit. Így nem volt tisztázva, hogy az államnak és a magánbefektetőnek milyen beruházásokat kellene elvégeznie a területen. A vagyonelemek lerobbant állapotban vannak, nekem egy olyan fejlesztési koncepciót kellett készítenem, amely egyértelművé teszi az állam és a magánbefektető számára szükséges befektetéseket. Ugyanakkor lefekteti, hogy az idő előrehaladtával milyen fejlesztéseket kell eszközölnünk, rövid, közép- és hosszú távon. Az az álmom, hogy Zala megyéből egy kis Toscanát építsünk. Ennek kell alárendelni a sármelléki koncepciónkat, így kell megtervezni a reptér közép- és hosszú távú fejlesztési lépéseit is. A megyét érintő fejlesztési tervekben nagyon jó partnerekre találtam a térség polgármestereiben, a Zala Megyei Közgyűlésben és a Zala Megyei Kormányhivatalban is.

– Mit tartalmaz ez a koncepció a reptéri tulajdonviszonyokról?

– Az állam tulajdonában marad az a kétszáz hektárnyi terület, amelyen a kifutópálya húzódik, ez legalább egymilliárd forintot ér. Ugyanennyi az értéke a másik kétszáz hektárnyi földnek, amely a környező települések kis önkormányzatainak tulajdonában van. A fejlesztéshez ez utóbbi területeket még meg kellene vásárolnunk. Az általunk megvásároltakba tartozik az utas- és cargoterminál, az irányítótorony technikája, de sajnos minden vagyonelem nagyon lepusztult állapotban van. Nagy titkot nem árulok el azzal, hogy a közeljövőben a célunk az, hogy a reptér saját flottával rendelkezzen. Ez hatvan-száz millió eurós beruházást jelentene, ehhez befektetőket kell találnunk. Kaptunk már ennek kapcsán jelzéseket a nemzetközi üzleti életből. A saját flotta megnövelheti a reptér utasforgalmát, a charterjáratok sűrűségét, és olyan célállomásokra, régiókba viheti el Sármellékről az utasokat, ahová a nagy légitársaságok nem indítanak járatokat.

– Milyen együttműködést építene ki más magyarországi repterekkel?

– A debreceni repülőtérrel való megállapodást a leggyorsabban meg kell majd kötnünk, de a későbbiekben a Liszt Ferenc-reptérrel is együttműködnénk. Miután Sármelléken és remélhetőleg Debrecenben is lesz majd egy-egy regionális flotta, ezekből – kormánytámogatással – megalakulhatna az új nemzeti légitársaság is.

– Már utalt arra, hogy »kiléphet« Zalacsányból, mert jól állnak a beruházásai. Mennyire haladt előre a kastélyfelújítás és a golfpályaépítés?

– Felújítottuk a Batthyány-kú­riát, amely megkapta a négycsillagos minősítést, és készen van a Batthyány-kastély is. Itt még szárnybővítésen gondolkodunk. A két kastélyépületet már összekötöttük, és elkészült a konferencia- és szórakoztató-központunk is. Két év alatt tehát nagyjából itt végeztünk is a munkával. A golfpályaépítés első időszaka nagyon nehéz volt. Ismeretes, a pályát korábban egy ír befektető kezdte el építeni, de a válság miatt becsődölt, így abbahagyta a beruházást. Egy mindössze negyedrészben kész, gazos, átláthatatlan területen kellett újrakezdenünk az építkezést. A terveket Robert Trent Jones Jr., a világ leghíresebb pályatervezője készítette. Trent Jones szakemberei rendszeresen szemrevételezték a munkálatokat, és a tervező a napokban személyen is ellátogatott hozzánk. Most jutottunk el oda, hogy a tizennyolc pályaszakaszból tizenegy már készen van. Jövő nyáron befejezzük a teljes építkezést, és nemzetközi kupa megrendezésével avatjuk fel a pályát. Ez legalább olyan rangos versenynek számít majd a világban, mint a hazai Forma–1-es futam.

– Trent Jones éppen a napokban járt Zalacsányban.

– Igen, kipróbálta a pályát, és nagyon baráti hangulatú, részben szakmai tárgyaláson vagyunk túl. Arról is egyeztettünk, hogy a magyarországi lehetőségeken kívül hol tudnánk még együtt dolgozni a világban.

– Megkezdődött a zalacsányi golffalu építése is?

– A golfpálya építésével el kellett jutni egy olyan szakaszba, hogy azzal felkeltsük a golffalu iránti érdeklődést a befektetők részéről. Az utóbbi időben felgyorsítottuk az ezzel kapcsolatos tárgyalásainkat, most már az apartmanok, villák belső kialakításáról egyeztetünk a nemzetközi beruházókkal. Remélem, a golffaluról szóló szerződésekről is nemsokára bejelentést tudok tenni. A Zala Springs projekt élére sikerült találni egy kiváló menedzsert. Nagyon jó érzékkel gyűjtötte össze a munkatársait, remek nemzetközi csapatot toborzott. Neki köszönhetően kiváló kapcsolatban állunk a nyugati golfklubokkal, komoly remény van arra, hogy a klubtagságot nagyon sokan, főleg külföldiek fogják megvenni.

– Zajlik az önkormányzati kampány, ön is részt vesz rendezvényeken. Mit mond a zalai embereknek, mire számíthatnak a következő években?

– Nemcsak idegenforgalmi, hanem ipari beruházási terveim is vannak a megyében, amelyek ugyancsak munkahelyteremtést jelentenek. Zalacsányban megvásároltam az évek óta nem működő üveggyárat. Az üzem nyílászárókba készít síküveget. Amikor megvettem, én sem tudtam, mikor kezdődhet a fejlesztés, de nagyon jól beindult az üzem. Jelenleg egy műszakban dolgoznak az emberek, hamarosan megindulhat a második műszak is. Zalaapátiban megvásároltam egy szintén bezárt asztalosüzemet, hamarosan ez is újraindul. Zalaszentgróton megígértem egy fórumon, ha a fideszes polgármesterjelölt nyeri meg a választást, akkor az új vezetéssel együtt gondolkodva újra beindítanánk a téglagyárat. Évek óta bezárt ez az üzem, ha meg tudunk a mostani tulajdonosokkal állapodni, elindíthatnánk a termelést. Téglára és más építőipari alapanyagra ugyanis nagy szükségünk lesz az ország legnagyobb, saját erejű vállalkozásában, a százhúsz-száznegyven milliárdos zalacsányi programban, de a sármelléki reptér harminc-negyven mil­liárdos fejlesztése során is. Hévízzel, Kehidakustánnyal, Zalacsánnyal, Sármellékkel, Zalavárral már most is rendkívül intenzív a kapcsolat, s a térségben Keszthely fejlesztésébe is be szeretnénk kapcsolódni. Zala megye fejlesztési tervében Keszthely-Hévíz-Zalacsány–Zalakaros vonalán tudnánk a térséget az ország vezető területévé alakítani. Ehhez szükség van a zalai emberek támogatására és a jobboldal győzelmére.”