Apropó, 1956. Ennek az évnek egy novemberi napját nem felejti el az idősödő hölgy, aki már 70 évet húzott le az új világban.
Csendes vasárnap reggel volt, és várta látogatóit, ahogy mindig is szokta. Meg is érkezett az első hajó, fedélzetén az érkezők között ott volt néhány idegenbe szakadt honfitársunk is. Nagyon siettek, hogy elsőként érjenek az öreg hölgyhöz, és mindenki előtt küzdjék fel magukat a lépcsők sokaságán. Ellenállhatatlanul nyomultak előre, s ő már csak arra eszmélt, hogy a kezében tartott méretes fáklyához ezek a magyarok egy óriási, nagyjából 7x3 méteres piros-fehér-zöld zászlót erősítenek, hogy belekapva kibontsa és meglobogtassa a kikötői szél. Az öreg hölgy és az éppen a következő hajón érkező turisták sem értették a dolgot, míg nem a lába előtt, a talapzatnál egy hatalmas felirat bontakozott ki : Stop genocide, save Hungary! (Állítsátok meg a népirtást, mentsétek meg Magyarországot!) Összeállt a kép. Forradalom, reménység, orosz tankok, reménytelenség és pusztítás és mindenek fölött szabadságvágy.”