A politika a civilek dolga

„magyarnarancs.hu: Országgyűlési képviselőként van már tapasztalata, két év után azonban visszaadta a mandátumát. Az önkormányzati választáson viszont már kétszer elindult. Ezek szerint végérvényesen nem ábrándult ki a politikából. Vagy csak az országosból?

KE: Két és fél év volt. És semmiből nem ábrándultam ki. Nem is ábrándultam be, az igaz, teljesen jól megvagyok a dolgaimmal, amit csinálok, inkább élvezem, mint nem. Illetve igyekszem vigyázni rá, hogy ne keveredjek olyasmibe, amihez nincs kedvem. Addig biztattak, hogy könyvet írtam róla – Országházi divatok –, pedig nem is terveztem. A 2011 karácsonyi Parlament körüli láncolás vagy a 2012-es nyári demonstráció a Közgép udvarán életem katartikus eseményei közé tartoznak. Szuper fiatalokkal voltam együtt a frakcióban – és a rendőrségi fogdában –, szívembe zártam őket, és a párt sorsának alakulásától, aktuális állapotától függetlenül a „lehet más a politika” szintagmát az utóbbi húszezer év legkomolyabb, igazán megfontolandó magyar politikai javaslatának tartom. Ha valaki na-ugye-hogy-nem-lehet-más-ozik, onnan elmegyek.

magyarnarancs.hu: Miben más a helyi, kisebb közösségi politika? Sokan mondják, ugyanaz folyik, mint „odafönn”, csak kicsiben.

KE: Nyilván. A hatalmi viszonyok hasonlóan szerveződnek minden emberi közösségben. Börtöncellában, egy futballcsapat öltözőjében, hetedik általánosban, hajléktalanszállón és a parlamentben.”