Identitászavarok

„Az első példámat egy Németországban élő barátom írta nekem, de kitette a Facebookra is. Jól ismerem, szavahihető, két lábon a földön járó ember. Sokat van itthon, az élmény, amit megosztott velem, itt történt a budapesti Szabadság téren. Idézek: »Unokáimmal sétáltam a Szabadság téren, amikor egy nagy francia turistacsoport érkezett oda. A magyar idegenvezető (talán harmincéves lehetett) elkezdte magyarázni a nemrég állított emlékmű és a körülötte látható plakátok és egyéb tárgyak történetét és jellegét. Akkor figyeltem igazán oda, amikor a következőket mondta: „Magyarország megszállására csak 100-150 SS-katonára volt szükség, mert semmiféle ’resistance’ nem volt. Azután a magyarok 650 000 zsidót deportáltak, de a németek ezt megsokallták és leállították a deportációt.”«

Olyan jó lenne hinni, hogy az idegenvezető csak tudatlan. Félek, hogy nagyon is tudatos. Ráadásul úgy hazudik, ahogy az a legveszélyesebb: részigazságot mond. Mert valóban nem volt érdemi ellenállás ama gyászos márciusban. Részben éppen az ellenállás kilátástalansága miatt. A németek ugyanis több irányból jöttek és nagy erővel szállták meg az országot. 

A másik történet akár sikertörténet is lehetne, engem mégis nagyon elkeserít. Egy civilszervezet néhány tagja a Budapesti Történeti Múzeumban járt. Döbbenten észlelték, hogy Mátyás király kolozsvári szobrát, Fadrusz János alkotását a múzeum magyar és angol nyelvű ismertető táblája „már felállítása pillanatától a szeparatista nacionalizmus ikonikus alkotásának” nevezte. A megdöbbenést tiltakozás követte, a sajtó is hírt adott a botrányról, s a panasztevők elérték, amit akartak: a jövőben csupán Fadrusz János ikonikus alkotásáról szól az ismertető. Győzelem?

Győzelemnek győzelem, de az alapvető probléma nincs megoldva. Számolnunk kell azzal, hogy számos identitászavaros ember él közöttünk. Nem vonzza őket a nemzet fogalma, hanem épp taszítja. Képtelenek megtalálni a középutat a nacionalizmus és a kozmopolitizmus között. Ám ahogy pedofil ember nem dolgozhat egy iskolában, ugyanúgy az ilyen identitászavaros ember sem tevékenykedhetne ott, ahol a feladat a nemzeti múlt őrzése, a nemzeti kultúra terjesztése.”