Gáza és a mainstream média

„Amúgy jellemzően Amerikában is mély hallgatás van arról, hogy a Hamasz (Izrael nem győzi hangsúlyozni, hogy ez a hadjárat ellenük megy) előszeretettel használja élő pajzsnak a civil lakosságot. Épp azért, mert az ún. »liberális médiával« egy ideje úgy vannak, hogy szinte bármi is történik, rögvest sokkoló képek tömegei reppennek tova, halott csecsemők, szétlőtt kislányok, porig rombolt imaházak, kórházak. Persze nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy azok a gyermekek nem áldozatok, és hogy Izrael nem lő túl kőkeményen a célon, hanem azt, hogy az igazsággal nem törődő, bombasztikus sztorikat hajtó katasztrófaturista-média felelős azért, hogy a Hamasz taktikájának részét képezi a nyugati média által gerjesztett Izrael-ellenes hangulat, ami a tárgyalási pozícióit – hiányzó katonai sikerek híján – alapvetően meghatározza. A halott csecsemő tehát olyan a Hamasznak, mint egy falat kenyér, ha végcélját el akarja érni, ezért bármilyen abszurdul hangzik, tényleg arról van szó sok esetben, hogy nem átallják a civileket nekitolni a tüzérségnek, mint a South Parkban a feketéket, hogy lehetőleg minél több civil áldozat jelenhessen meg a hírekben. Így működik a XXI. század, ez meg valami kollektív-gyilkos-öngyilkos-merénylet-szerű furcsa dolog. (...)

Szóval a Hamasz épp azt a vonalat képviseli az arab világ képviselői közt, akik Izrael megszüntetésének radikális, azonnali megoldásait javasolják, s a többi állam is maximum abban mérsékelt, hogy ez miként, mennyi idő alatt, és hogyan legyen megoldva. De az, hogy Izrael ne legyen, mondható egyfajta hallgatólagos konszenzusnak arab részről. Talán épp ezért történik meg az is, hogy Izrael a nemzetközi (baller) totális figyelmen kívül hagyásával számolja fel a Hamasz állásait, pláne, hogy annak leghűségesebb támogatói, az oroszok épp Ukrajnában vannak lekötve, és az általuk támogatott, és a Hamaszt pénzelő rezsim, Assadé meg épp polgárháborúban leledzik.

Ha innen nézzük, akkor Izrael tudja mit jelent a »putyinizáció«, mert ott nem atomerőművek építése, és nyári tábori beszédek kapcsán dobálóznak a nagy szavakkal, hanem konkrétan a ruszkik puskákat és adott esetben katonai szakértőket visznek a térségbe. Ahogy teszik Ukrajnában is.

A magyar kormány ebben a kérdésben is a népszerűtlen álláspontot képviseli, bár halkan, mintegy közvetve, hisz egyébiránt a palesztin civilek szenvedése, az ENSZ iskolák szétlövése, a kórházak bombázása semmiképp sem kerülheti el egy normálisan kifejlődött igazságérzettel rendelkező ember figyelmét. Izrael állam létének hosszútávú megkérdőjelezése azonban nem tartozik a mérsékelt jobber vérvonalhoz (az a szittya Jobbik idejétmúlt, zavaros és nevetséges programpontja), nem beszélve azokról, az egyéb iránt kettős állampolgár magyar zsidókról, akik így vagy úgy, de kötődnek Izrael államhoz, és a magyar nemzet részét is képezik. És miután az izraeli »magyar kisebbség« számarányában megközelíti a kárpátaljait, így egy százezres magyar ajkú, magyar állampolgár közösséget akkor sem fog ellökni magáról, ha – a széljobb legendárium szerint – charter járatokkal jönnek ide négyévente az SZDSZ-re szavazni. Mert a mostani egy nemzeti kormány, amelyik felelősséggel tartozik az állampolgárai, nemzettársai iránt, és Izraelben vannak ilyenek, Gázában meg nincsenek.”