India közelről: Bharat tavasza

A 22 milliós Delhi felett még nem olyan kék az ég, mint Peking felett. A nap erős sugarait a szmog szűri, nem is kicsit, a városon kívül téglaégetők százainak kéményei eregetik a füstöt. Pöfögve rajzanak a riksák a rozzant régi buszok között. A Lodi kert egy kis mennyország a hatalmas város közepén, a Delhi Szultanátus idejéből származó, fél év­ezredes sírok körüli park úgy nyüzsög az élettől, ahogy csak a trópusok tudnak. Madárcsicsergés, majmok kiáltásai, az ember egy-egy pillanatra a dzsungelben érezheti magát. Nem sokkal odébb az ősi belvárosa szintén nyüzsög. Láthatóbb 
a szegénység, mint Kínában, és nagyobb is. De a külvárosokban már épülnek a sok száz méteres felhőkarcolók, magasvasút száguld, és a repülőtér is világszínvonalú.

Delhi, pontosabban a részét képező Újdelhi ma a világ egyik erőközpontja. Ha van ország, amely évtizedes távlatban ugyan, de felkapaszkodhat az USA és Kína szintjére, akkor az India. Nem szabad rá legyinteni, mert mindene megvan hozzá: a méret, az ambíció és a mai viszonyok között szerencsésnek mondható geopolitikai helyzet. A világ immár legnépesebb országa potenciális szuperhatalom. Nominálisan ma az ötödik legnagyobb gazdaság az Egyesült Államok, Kína, Németország és Japán mögött – és egykori gyarmatosítója, az Egyesült Királyság előtt. Vásárlóerő­paritáson a harmadik Kína és az USA mögött, a negyedik Oroszország előtt.