Immár a világ legnépesebb országa, amely jól felfogott érdekei mentén manőverezik a világrendváltozás viharában. Riportunk a magát ősi nevén egyre gyakrabban Bharatnak hívó Indiából.
A 22 milliós Delhi felett még nem olyan kék az ég, mint Peking felett. A nap erős sugarait a szmog szűri, nem is kicsit, a városon kívül téglaégetők százainak kéményei eregetik a füstöt. Pöfögve rajzanak a riksák a rozzant régi buszok között. A Lodi kert egy kis mennyország a hatalmas város közepén, a Delhi Szultanátus idejéből származó, fél évezredes sírok körüli park úgy nyüzsög az élettől, ahogy csak a trópusok tudnak. Madárcsicsergés, majmok kiáltásai, az ember egy-egy pillanatra a dzsungelben érezheti magát. Nem sokkal odébb az ősi belvárosa szintén nyüzsög. Láthatóbb
a szegénység, mint Kínában, és nagyobb is. De a külvárosokban már épülnek a sok száz méteres felhőkarcolók, magasvasút száguld, és a repülőtér is világszínvonalú.
Delhi, pontosabban a részét képező Újdelhi ma a világ egyik erőközpontja. Ha van ország, amely évtizedes távlatban ugyan, de felkapaszkodhat az USA és Kína szintjére, akkor az India. Nem szabad rá legyinteni, mert mindene megvan hozzá: a méret, az ambíció és a mai viszonyok között szerencsésnek mondható geopolitikai helyzet. A világ immár legnépesebb országa potenciális szuperhatalom. Nominálisan ma az ötödik legnagyobb gazdaság az Egyesült Államok, Kína, Németország és Japán mögött – és egykori gyarmatosítója, az Egyesült Királyság előtt. Vásárlóerőparitáson a harmadik Kína és az USA mögött, a negyedik Oroszország előtt.
Indiában van egy több száz milliós, gyorsan gazdagodó középosztály,
a felsőbb szegmensekben európai vagy éppen amerikai vásárlóerővel. Egyre több helyen lehet indiai turistákkal találkozni: akik ma még Kazahsztánba, Egyiptomba vagy Grúziába utaznak, hamarosan jöhetnek akár Magyarországra is. A turisták költését tekintve India a világ hetedik legfontosabb országa lett: nem mindegy, térségünkben ki nyit feléjük elsőként.
Ott vannak persze az elképesztően szegény gettók, sokszor a hatalmas felhőkarcolók és luxushotelek árnyékában. lndia összességében még messze van akár a közepes fejlettségtől is, de ez nem pusztán hátrány, hanem lehetőség is.
Nagy számok törvényei
Évek óta az indiai bruttó hazai össztermék növekszik a leggyorsabban a világ nagy gazdaságai között, a 2025 tavaszán záruló pénzügyi évben várhatóan 6,5 százalékos lesz a növekmény. Ráadásul ez a leglassabb növekedési ütem azóta, hogy a koronavírus-járvány recessziót hozott. Az indiai gazdaság ugyan 1990 óta nem nőtt a kínai mértékben, de vásárlóerő-paritáson ma már eléri a globális GDP 8,2 százalékát, azaz a harmincöt évvel ezelőtti 3,47 százalékos részesedése több mint a duplájára nőtt. Eközben a mai EU-tagállamok szelete 25 százalékosról 14,4 százalékosra csökkent. A következő évtizedek sikersztorija Kína lassulásával India lehet. Ha egy nominálisan is 4300 milliárd, vásárlóerő-paritáson pedig 17 300 milliárd dolláros gazdaság évente 6-7 százalékkal nő, az bizony globálisan is számottevő tényező. Összehasonlításul: a Dél másik nagy gazdasága, a brazil nominálisan az indiai fele, vásárlóerő-paritáson pedig csak valamivel több mint a negyede. De Brazília növekedése sokkal lassabb, most 2,2 százalékos, és az utóbbi másfél évtized átlagában sem éri el az indiai felét.
Az ország hatalmasat lépett előre a gazdaság számos területén. Narendra Modi miniszterelnök elindította az 5 T programot, amelynek egyik pontja a technológiai ugrást célozza. Ehhez megteremtették a feltételeket is. 2014-ben a felsőoktatásba felvételizők 320 intézmény közül választhattak, tavaly már 1113-ban tanulhattak tovább. Az indiai információtechnológiai piac 250 milliárd dolláros, a négyötödét az export teszi ki, ezzel az ország a legnagyobb exportőr az IT-szolgáltatások terén. Persze fennáll a veszélye annak, hogy az alacsonyabb szintű programozás terén a mesterséges intelligencia hamarosan kiszorítja az embert – és ez fontos téma Indiában, ezért igyekeznek betörni a magasabb hozzáadott értékű területekre. A Tata Consultancy Servicest kevesen ismerik, pedig a világ ötven országában jelen van, Magyarországon is. India még nem a Meta, a Google vagy az Alibaba világa, de egy lassan másfél milliárdos piac, a növekedési potenciál óriási. Az ország a „világ háttérirodája” lett, és bár a „világ műhelye” címre Kína tényleg rászolgált, azért India hagyományos ipara is jelentős. Kiemelkedő például a gyógyszergyártás, amely a kilencedik legnagyobb a világon, de egyes területeken, mint a generikus gyógyszerek és vakcinák, az első.
Az ország hatalmas hadsereget épít, Újdelhi olyan, mint egy katonai tábor: mindenhol bázisok, parancsnokságok vannak, az ország flottája pedig erősebb, mint a brit vagy a francia, a németről nem is beszélve. Az indiai űripar sok tekintetben negyedik az amerikai, az orosz és a kínai mögött.
India geopolitikai értelemben az egyensúlyozás jelképe lehetne. A Kínával fennálló feszültségek régiek, és fenn is maradnak, mert egy ország sem felejti el a területi veszteséget, és a gyarmati határ ügyében nehéz megoldani a vitákat. De nagyszabású katonai konfliktus nem valószínű a két hatalom között. A másik szomszéd, Pakisztán már sokkal problémásabb: a kasmíri területi kérdés belátható időn belül feloldhatatlan. Újdelhinek stratégiai kapcsolatai vannak Oroszországgal, amelyeket nem ad fel a nyugatiakért, de azért ott van az India mellett Japánt, Ausztráliát és az USA-t magába foglaló négyoldalú biztonsági fórum is, amelynek nem túl rejtett Kína-ellenes éle van.
Az ország a nagy erőterek között fejlődik: jöhet neki az olcsó orosz olaj és a nyugati technológia is. Hogy mennyire érdekli az indiaiakat a „szabályokon alapuló világrend”? Nos, erre a kérdésre nevetnek, és azt mondják: a Nyugatot sem érdekelte Kasmír kérdése. Az USA évtizedeken át Pakisztánt támogatta, pedig az Indiával ellentétben nem volt demokrácia. Sok indiai úgy véli, hogy a területi integritás tisztelete addig tart, amíg nyugati érdeket szolgál. Nekik nem fontosabb Ukrajna, mint Kasmír ügye. Subrahmanyam Jaishankar indiai külügyminiszter az Újdelhiben évente megrendezett Raisina Dialogue konferencián, a térség legnagyobb geopolitikai rendezvényén határozottan kijelentette: „A szabályok alkotóinak és a szabályok elszenvedőinek kicsit más a perspektívája.”
Érthető ez a megközelítés. A mai Indiát hosszú ideig a britek uralták, az ő szabályaik szerint rendezték be, és ennek élménye ma is meghatározó – korántsem pozitív összefüggésben. A hatalmas ország sorsa nyolcszáz évig újra és újra a külső hódítás volt. Az iszlám behatolás hullámai után nemcsak a Brit Birodalom, Franciaország és Portugália gyarmatosított, de kevésbé sikeresen Svédország, Dánia, Hollandia, sőt még Ausztria is. A Nikobár-szigeteken a Joseph und Teresia nevű hajó legénysége alapított egy kis gyarmatot, voltak köztük magyarok is. A kísérlet gyorsan elhalt, így Mária Terézia nem lett gyarmatbirodalom-alapító. Nem jó emlékek ezek a mai Indiában. Narendra Modi miniszterelnöksége alatt felerősödött a gyarmati érából származó földrajzi nevek lecserélése helyiekre, sőt egyre többet használják az ország tradicionális saját nevét, a Bharatot. Nem zárható ki, hogy egy nap az európai gyarmatosításra emlékeztető India helyett csak a Bharat marad.
Európában meg kellene érteni, hogy India, Kína vagy Indonézia nem felejti a megaláztatás évszázadát, évszázadait – és a sor még hosszú. A Délnek a mai rend nem egy „szabályokon alapuló világrend”, hanem egy „nyugati szabályok mindenkinek” rend. A Nyugat sem egységes a nyugati értékeknek titulált ideák elfogadásában, a Kelet és a Dél egy része pedig új típusú ideológiai gyarmatosításnak tartja az erőltetésüket.
India nyíltan kimondja, hogy a szabályok meghozói közé akar tartozni,
ENSZ BT-tagként, egy nap pedig majd szuperhatalomként. Semmilyen nyugati kioktatást nem fogad el. Magabiztos, erősödik, ez minden megnyilvánulásában érezhető.
Az országot 2014-től irányító Narendra Modi új szintre helyezte Indiát. Újdelhi gyarmati időszakból származó kormányzati negyede, a Raisina-domb hamarosan olyan ismert lehet a világban, mint a Fehér Ház, a Kreml vagy a Tiananmen tér. Indiára figyelni kell, új korszakába pedig érdemes bekapcsolódni.
Nyitókép: A Lodi kert Delhiben
Fotó: Demkó Attila
A liberális rend igyekezett úgy mutatkozni, mintha nem lenne alternatívája, és nem lehetne másban gondolkodni. Ezt kezdte ki Orbán Viktor illiberális demokráciáról szóló tusványosi beszéde. Az amerikai posztliberalizmusról cseréltek eszmét az MCC Feszten.
Az évek óta húzódó súlyos csapadékhiány következtében Európa jelentős része, így hazánk mezőgazdasága is óriási nehézségekkel küzd.
Jót vitázott egymással az MCC Feszten Gladden Pappin és Jeremy Shapiro, egyikük szerint Trump jó Európának és érdekel Európa újjáéledésében, a másik szerint Trump csak hatalmat koncentrál és kihasználja Európát.
Magyarország az alsó-ausztriai termékek második legfontosabb értékesítési piaca Németország után.
Sokan nem örülnek ennek a fejleménynek.
Az utóbbi hetekben több médium is azt sugallta, hogy a magyar lakosság hitelállománya minden eddiginél magasabb szinten van.
Két posztulátum.
Pont úgy működött a balliberális értelmiség érinthetetlenségének és megkérdőjelezhetetlenségének kultusza, mint az oroszlánszelídítő pálcája a ketrecek között.
