Milyen egy jó kis könnyed nyári olvasmány?

„Az olvasásban gyakorlatilag mindenevő vagyok, így a tévedés folyamatosan be van kalkulálva a képletbe, de egyszerűen nem tudok lemondani arról, hogy a népszerű művekkel, bestseller szerzőkkel kapcsolatban ne legyek képben. A mondás úgy tartja, hogy a sikerrel nem lehet vitatkozni. Nos, én ezzel nem értek teljesen egyet, miért ne lehetne, attól, hogy valami milliós példányszámban kel el, szörnyű (tudnánk sorolni a példákat), de az is tény, hogy a könnyű műfajban is akadnak gyöngyszemek. Nehezíti a tájékozódást, hogy lektűrökről gyakorlatilag nincsen kritika, vannak a plakátok, és vannak a magazinokban megjelenő fülszövegek, amik azt harsogják, az aktuális újdonságnál nincsen nagyszerűbb, és vannak az elfogult fórumozók, akik kedvenc szerzőjüktől – írjanak bármit – hasra esnek.

Érdekes figyelni a divatokat is, én a szingliregények óta nézem, mi a pálya, és látni a tendenciákat. Vámpírok, egzotikus tájakon önkereső háziasszonyok… Ezerszer bejártuk már Indiát, Thaiföldet, Provance-t, brrr. Van egy nagy siker, és jönnek a klónok annak farvizén. Olykor az is felfoghatatlan, a nagy siker miért durrant akkorát. Persze, fanyalogva fordulok el én magam is sok szerzőtől és könyvtől, de arról nem tudok lemondani, hogy keressem a műfajban az igazán jót, és a szórakoztatót. (Ha belegondolunk, a krimik is sokszor a határon vannak, de például azt már ma bevallani, hogy valaki krimifaló, nem kínos, sőt. Persze ehhez hozzájárul a krimi nagy átalakulása is, de azért az igazi rajongó nem csak a mestermunkákat falja be, hanem gyakorlatilag rákattan a kevésbé míves darabokra is.)”