Táborunk Krasznahorkán

„Létezik ugyanakkor egy másik, a jövőre nézve legalább annyira fontos következménye a táborozásnak. A Gombaszögi Nyári Tábor elsődleges célcsoportját eredetileg a szlovákiai magyar egyetemisták adták, viszont egyre nagyobb számban tűnnek fel gimnazisták, vagy éppen olyan húszas-harmincas éveikben járó fiatalok, akik elvégezték az egyetemet és a táborban ragadtak (e sorok szerzője egyébként az utóbbi kategóriába tartozik).

Jellemzően arról a rétegről van szó, amelyik érdeklődik a világ történései iránt, és kritikusan gondolkodik azokról, saját véleményt formál a társadalmat érintő eseményekről, miközben átlagon felül képzett. Hosszú távon a szellemi elitünk részévé, hangadó csoporttá kellene válnia. Ezeknek a fiataloknak ugyanakkor a jelenlegi körülmények között komoly gondot okoz, hogy szűkebb régiójukban, vagy akár Szlovákiában maradjanak – egy részük a jobb élet és a munkalehetőségek reményében borítékolhatóan külföldre, Nyugatra, vagy Magyarországra költözik.

A szlovákiai magyar társadalom jelenlegi állapotában ezt a folyamatot rövidtávon mérsékelni csak módjával lehet, teljesen megállítani pedig egyenesen irreálisnak tűnik. Azt viszont el lehet érni, hogy kialakuljanak az érintett fiatalok között a személyes kapcsolatok és hálózatok, megismerjék egymást és a környezetüket, végeredményben pedig jobban kötődjenek mind a régiójukhoz, mind pedig a magyar közösséghez. Ahhoz, hogy a szlovákiai magyarság megmaradjon, az kell, hogy ezt a középréteget ne veszítsük el, számíthassunk rájuk szimpatizánsként, támogatóként, vagy akár közvetítőként.”