Pofon és pofon

„Az ügy, amiről Gulyás véleménye szól, szintén pofon. Olyan pofon, ami minden demokrata arcán csattan, nemcsak Gulyásén. Pásztor Albert jelölése mindenekelőtt arról árulkodik, hogy a sem a helyi, miskolci, sem az országos »baloldali« ellenzéket nem a közjó érdekli, kizárólag szavazatmaximalizálási, tehát hatalmi érdek motiválja. Sem nekik, sem jelöltjüknek nincs más mondanivalója a cigányozáson kívül. Munkanélküliség? elvándorlás? városfejlesztés? közszolgáltatások? bármi más? a jelölt még csak most dolgozik a programján! (...)

A szerecsenmosdatás azonban nemcsak azért hazug, mert a polgármester-jelölt támogatói a feketéről bizonygatják, hogy fehér (»tisztességes demokrata«). Hanem azért is, mert elhallgatják a legfontosabb szempontot: azt, ami a véleménynyilvánítás tekintetében jelöltjüket megkülönbözteti minden más állampolgártól. Alkotmányos demokráciában bármely polgár lehet rasszista, bárki gyűlölheti a cigányokat, és e véleményének akár hangot is adhat: ezt is jelenti a gondolat- és véleményszabadság. (Legfeljebb nem fog mindenki szóba állni vele.) A demokratikus jogállamot megtestesítő hivatalos személy, illetve a helyi politikai közösséget reprezentáló tisztségviselő, mint a rendőrkapitány, illetve a polgármester, azonban nem mondhat ki bármit, amit gondol: ő azt a közhatalmat képviseli, amelyet mindenekelőtt a jogegyenlőség és a törvény előtti egyenlőség erkölcsi elvei igazolnak. A politikai intézmények megnyilvánulásaikban csak azokat az elveket vallhatják, amelyeken a felhatalmazásuk is alapul. Ezek következetes képviselete egyben kötelesség is. Pásztor hajdani felmentése helyes kormányzati reakció volt. Visszahelyezése, illetve mostani jelölése azonban tagadja a demokratikus jogállam erkölcsi elveit.