Ez a tartós béke ára

Aki a zsidó vallást közönséges hívein keresztül ítéli meg, az rosszul ismeri. A maga valóságában a Szent Könyvekben ismerhető meg, valamint a próféták hagyományaiban, akik elég világosan értésünkre adták, hogy nem betű szerint értelmezik a törvényt. Hasonlóképpen, a mi vallásunk az Evangéliumban, az apostolok tanításaiban és a hagyományban isteni; míg nevetséges azoknál, akik helytelenül élnek vele. A testiségnek hódoló zsidók szerint a Messiás szükségszerűen hatalmas földi fejedelem. Keresztény megfelelőik szerint Jézus Krisztus azért jött, hogy felmentsen bennünket Isten szeretésének kötelezettsége alól, olyan szentségeket adván nekünk, amelyek nélkülünk hatnak. Sem az egyik, sem a másik nem a keresztény vagy zsidó vallás. Az igazi zsidók és az igazi keresztények mindenkor olyan Messiást vártak, aki Isten szeretetére tanítja őket, és ezzel a szeretettel segíti őket győzelemre ellenségei felett. A testiségnek hódoló zsidók félúton állnak a keresztények és a pogányok között. A pogányok nem ismerik Istent, és csak a földet szeretik. A zsidók ismerik az igazi Istent, de csak a földet szeretik. A keresztények ismerik az igazi Istent, és nem szeretik a földet. A zsidók és a keresztények pedig ugyanazt az Istent ismerik. A zsidók kétfélék voltak: az egyik rész azt szerette, amit a pogányok, a másik azt, amit a keresztények. Mindegyik vallásban kétféle embert látunk; a pogányok között részint olyanokat, akik állatokat imádnak, részint olyanokat, akik a természetes vallás szerint egy istent imádnak; a zsidók között vagy a testnek, vagy a léleknek engedelmeskedőket, ez utóbbiak voltak az Ószövetség keresztényei; a keresztények között is vannak a közönséges hívők, ők az Újszövetség zsidói. A test rabságában élő zsidók földi Messiást vártak; a közönséges keresztények azt hiszik, hogy a Messiás feleslegessé tette számukra Isten szeretését; az igazi zsidók és az igazi keresztények azonban olyan Messiást imádtak, aki Isten szeretetére tanítja őket. (Annak bebizonyítására, hogy az igazi zsidók és az igazi keresztények vallása egy és ugyanaz.) - A zsidók vallásáról azt lehetett volna hinni, hogy lényege Ábrahám ősapasága, a körülmetélés, az áldozatok, a szertartások, a frigyláda, a templom, Jeruzsálem, egyszóval Mózes törvénye és szövetsége. De szerintem: Sem az egyik, sem a másik nem volt, hanem kizárólag Isten szeretet, Isten minden egyebet kárhoztatott. Isten egyáltalán nem fogadta el Ábrahámtól való leszármazást. Valahányszor megbántják őt, Isten ugyanúgy megbünteti a zsidókat, mint a többi népet. Mózes V., VIII., 15.: "Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz,... bizonyságot tészel e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek..." Az idegen nemzeteket, ha szeretik őt, Isten éppúgy magához engedi, mint a zsidókat. Ésaiás LVI., 3.: "És ne mondja ezt az idegen...: Bizony elszakaszt az Úr engem az ő népétől!" "És az idegeneket a kik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét... szent hegyemre viszem föl ezeket... egészen égő és véres áldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házam imádság házának hivatik minden népek számára!" (6-7) Az igazi zsidók méltó voltukat nem Ábrahámtól, hanem kizárólag Istentől eredeztették. És. LXIII., 16.: "Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi atyánk, megváltónk..." Mózes maga mondta nekik, hogy Isten nem válogatja a személyeket, V., X,., 17.: "Mert az Úr... nem személyválogató, sem ajándékot el nem fogad." A szombat csupán jelkép volt, Mózes II.: XXXI., 13.: az Egyiptomból való kijövetel emlékezetére: Mózes V.: V., 15. Tehát immár nincs rá szükség, mivel el kell felejteni Egyiptomot. A körülmetélés csupán jelkép volt, Mózes I.: XVII., 11. Innen van az, hogy amikor a pusztában voltak, nem metélkedtek körül, ugyanis nem lehetett őket összetéveszteni a többi néppel; és az is, hogy Jézus Krisztus eljövetele óta ugyancsak szükségtelen. A törvény a szív körülmetéltetését parancsolta meg. Mózes V.; X., 16.; Jerem. IV., 4.: "Metéljétek magatokat körül az Úrnak, és távolítsátok el szívetek előbőreit"; Mózes V.; X., 7.: "...és ne legyetek ezután keménynyakúak; mert az Úr, a ti Istenetek... nagy és hatalmas Isten, a ki nem személyválogató..." Isten megmondotta, hogy egy napon megcselekedi ezt. Mózes V., XXX., 6.: "És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből..." A körül nem metélt szívűek megítéltetnek. Jer IX., 26.: "Isten meg fogja fenyíteni a körülmetéletlen népeket, és Izrael egész népét is, mert körülmetéletlen szívű". A külsőség nem használ a lélek nélkül: Jóel II., 13.: Scindite corda vestra - És szíveteket szaggassátok meg, (ne ruháitokat) stb. Ésaiás LVIII., 3., 4. stb. Isten szeretetét parancsolja elejétől végig a Törvény Summája, Mózes V., XXX., 19.: "Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd ezért az életet... (20.:) hogy szeressed az Urat, a te Istenedet és hogy hallgass az ő szavára... mert ő a te életed." E szeretet hiánya miatt a zsidók elvettetnek bűneik miatt, s a pogányok választatnak helyettük. Hóséás I., 10.; Mózes I.: XXXII., 20-21.: "Elrejtem orczámat előlök, hadd látom, mi lesz végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, akikben nincs hűség! Azzal ingereltek ők, a mi nem isteni; ...én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel bosszantom őket." Ésiás LXV., 1. A földi javak hiábavalók, az igazi jó az Istennel való egyesülés: Zsolt. CXLIII., 15. Ünnepeik nincsenek Istennek kedvére. Ámós V., 21. Áldozataik nem tetszenek Istennek. Ésaiás LXVI., 1-5.; I., 11. Jerem. VI., 20. Dávid, Miserere (LI. zsolt.) - Hasonlóképpen a jóké sem, Exspectavi - Várakoztam. Zsolt. I. 8., 9., 10., 11., 12., 13., és 14. Csak nyakasságuk miatt rendelte őket. Mikeás VI., kivált I. (Királyok) XV., 22.; Hóséás VI., 6. A pogányok áldozatait elfogadja Isten, és nem telik kedve a zsidók áldozataiban. Malakiás I., 11. Isten új szövetséges köt a Messiás által, s a régit elveti. Jerem. XXXI.? 31. Mandata non bona - Nem jó meghagyás. Ezékiel. A régi dolgok feledésbe merülnek. Ésiás XLIII., 18-19.; LXV., 17-18. Az Úr szövetségének ládájára senki sem fog emlékezni többé. Jerem. III., 15-16. A templom is elvettetik. Jerem. VII., 12., 13., 14. Az áldozatok elvettetnek, és más tiszta áldozatok rendeltetnek. Malakiás I., 11. Az áldozó papság Áron szerinti rendje elvettetik, és új állíttatik helyébe Melkizedek rendje szerint a Messiás által. Zsolt. Dixit Dominus - Szól az Úr. Ez a papság örökkévaló lesz. Ibid - Ugyanott. Jeruzsálem elvettetik, és Róma elfogadtatik. Zsolt. Dixit Dominus. A zsidók neve elvettetik, és új név adatik. Ésaiás LXV., 15. Ez az új név jobb lesz, mint a zsidóké, és örök lesz. Ésaiás LXI., 5. A zsidók próféták (Ámós), királyok, fejedelmek, áldozat, szoborkép nélkül fognak maradni. A zsidók mindazonáltal mindenkor fennmaradnak mint nép. Jerem. XXXI., 36. , - írja Blaise Pascal.

"Ezekkel nem lehet és nem is szabad tárgyalni." Így beszél egy igazi liberális demokrata! Basszátok meg a náci kurva anyátokat, mocskos férgek!

Szegény USA-ban élő adófizetők, drága party lesz ez nekik!

Nem tudom, hogy ez a DP vajon az a DP-e. Mondjuk legalább ugyanannyira tenyérbemászó seggfejként írogat. Viszont remek alkalom ez arra, hogy őt és néhány kommunikációképtelen barmot kiikszeljünk, jók ezek a gyűjtőposztok.