„Félelmetes magasságokba képes csapni a baloldali tolerancia, s mérhetetlen mélységekbe képes lemerülni a balos együttérzés. Révész Sándor egy kicsit pedofil lett most a Népszabadság hasábjain. Első olvasásra két gondolat bántott engemet: hogy ez most trollkodás-e, kerestem az első értelmezés alatt a dupla és tripla fenekeket, de nem bukkantam rá; a másik gondolat az volt, hogy mi a fészkes globáltoleráns fenének ír valaki egy japán parlamenti döntésről, amennyiben az nem hadüzenet, nem a bálnavadászattal kapcsolatos, nem a császár mond le és válik a felkelő nap országa köztársasággá és hasonlók. (...)
Bizonyára a gyermekpornó-manga olyan kulturális fejlemény lehet a japánoknak, mint az NDK-s alámondásos pornófilmek voltak a rendszerváltó nemzedékeknek itthon. Bár, tippünk szerint, esztétikumában a mangás változat hordoz többletértéket. Én nem tudom, ki milyen viszonyban van a mangapornóval, és Révész is arról ír, amiről akar, mi viszont meg úgy szólhatunk be neki, ahogy akarunk, szóval ebből a sztoriból éppenséggel nem csak a mangapornó-ipar fogyasztóinak szabadságát lehetett volna kihozni.
Csodálkozom, hogy Révésznek nem jutott eszébe kiállni a gyerekpornó-manga-rajzolók és szerzők munkahelyének védelmében. Esetleg a modellt ülő lányok órabérének megemelését is indítványozhatta volna. Ha a magyar lélekre érzékeny szerzőként tudná, hogy a magyarokat nem érdekli a külföld, csak ha londoni melóról van szó, akkor esetleg vonhatott volna hazai párhuzamokat: itthon még nincs olyan diverzitás, hogy a fejlett kelet olyan termékei is minden újságárusnál kaphatóak legyenek, mint a mangába oltott gyerekpornó képregény, ami bizonyára növelné a hazai pedofilok komfortérzetét is. Joguk van ehhez, akkor is, ha praktikaliter az interneten annyit néznek gyerekpornó-animét, amennyit akarnak, ez ugyanis egy szimbolikus, emberi jogi ügy!”