„Nem kéne végre a másik csapatnak is bekötnie a futócipőt?
Tudjuk persze, hogy odaát könnyű: egy a tábor, egy a zászló, és az alá is csak az állhat közéjük, akit a vezér odaenged, szóval az egyeztetés mint olyan simán megspórolható. Ideát meg három-négy (te jóságos ég, tulajdonképpen hány?) párt érdekeit kellene összehangolni annak érdekében, hogy a demokratikus ellenzék a lehető legtöbbet hozza ki a vészesen közelgő önkormányzati választásból.
Ez aztán nem könnyű feladvány, elvégre ahány város, annyi szempontrendszer, az egyik itt erős, a másik ott – némelyik tán nem is látható. De ez most nem a régi meccsek újrajátszásának ideje.
Éppen azt kellene meg mutatni, hogy egységben az erő.”