Majdaniáda

„Innentől kezdve minden már csak idő kérdése volt, tulajdonképpen mindegy is, hogy ki lőtt a téren, a lényeg, Janukovicsot elkergették. Brüsszel azonnal keblére is ölelte Kijevet, a hónap végén, ha minden igaz, aláírják a fránya szerződés gazdasági részét is. Mi lesz benne? Nos, a szép szólamokon túl, hogy mennyire nagyszerű dolog Ukrajna »visszatérése az európai családba« – miért, mikor ment le Kijev a térképről? –, és mennyire szép dolog a szolidaritás, ugyanaz, mint az eredeti tervben. Ukrajna megnyitja piacait az EU előtt, nem lesz vám, viszont lehet majd bőszen privatizálni. A kijevi vállalatok sajnos még nem kapnak hasonló jogokat, de nem azért, mert Brüsszel gonosz, hanem azért, mert az ukrán cégeknek ez még »túl nagy teher lenne«. Előbb erősödjenek meg… Brüsszel gázügyben is széttárja a kezét: természetesen segítenek Ukrajnának, hogy függetlenedjen az orosz gáztól, de hát értsék már meg Kijevben, ha magának az uniónak sem megy gyorsan, nekik is várniuk kell még egy »kicsinykét«.

Megérte ezért fél évig hajdinakását enni a Majdanon?

Tiltakoztak aztán Kijev főterén a tiszta közéletért, az oligarcha klánok elkergetéséért. Most pedig van egy elnökük, a milliárdos Petro Porosenko »csokikirály«. Porosenko ugyan nem új figura, állt is már az összes létező ukrán oldalon, de hátha éppen ő lesz a »jó oligarcha«, aki ismeri a töb­biek simlijeit, meg lopni is hova lopna már? (Nem ismerős a közelmúltból? Gyurcsány, Bajnai…) Érdemes volt ezért sátrakban hónapokig fagyoskodni a Majdanon?

A kijevi »felkelők« kiálltak Ukrajnáért is, az erős és független államért. Mi lett belőle? A Krím elveszett, Kelet-Ukrajnában polgárháború, az eddig csak politikailag kettészakadt ország radikálisai immár gyilkolják egymást. Ezt akarta volna a többség a Majdanon?”