Akik Junckert akarják...

„Juncker több mint egy évtizeden át volt a háromszázezer lakosú Luxemburgi Nagyhercegség miniszterelnöke. Egy titkosszolgálattal kapcsolatos – részleteiben nem ismert – botrányba bukott bele, és a legutóbbi választások után mások vették át a kormányzást. (Mellesleg Barroso is romokat hagyott maga után Portugáliában, és ezután lett bizottsági elnök két körben.) Juncker bukása nem köthető a luxemburgi létnívó csökkenéséhez, éppen ellenkezőleg, még a németek is megtiszteltetésnek veszik, ha a kis államban vállalhatnak munkát. Luxemburg ugyanis maga a csoda. A világnak mintegy kétezerötszázmilliárd euróval tartozik, mégsem éri szó emiatt a ház elejét. (Ez több ezer százalékos GDP szerinti adósság.) Nem kell félnie, mert a kölcsönvett hatalmas összeg jó helyen van és komoly profitot termel. 

Az enyhe luxemburgi adók miatt csak ennek elenyésző töredéke (huszonötmilliárd dollár, ami egyenlő hazánk éves GDP-jének negyedével) pottyan a luxemburgi államkasszába, amiből szociális programokat lehet finanszírozni, magas béreket és nyugdíjakat fizetni. Luxemburg tehát a világ egyik pénzügyi központja, de jobb, ha azt mondjuk, hogy adótudatos (adóelkerülő) telepe. Ez Junckernek jó alkuhelyzetet kínált, gazdagságban tudta tartani saját választóit, s egyben kiérdemelte az euróválság kapcsán a fő pénzügyér szerepét is. Luxemburgi és européer énje könnyen egyesülhetett. Mindazok, akik e tevékenysége miatt elismerik, és ennek Európa-szintű folytatását várják tőle, foggal-körömmel ragaszkodnak a jelöléséhez és a megválasztásához. Remélik, hogy így mielőbb létrejön a bankunió és a közös bankfelügyelet, valamint az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti szabad kereskedelmi egyezmény. Röviden szólva: egy energikus előföderalista európai alakulat kialakítására várnak Juncker hívei.”