Meriamról és a halálbüntetésről, amely állítólag megérne egy misét

„Az ügyben volt egy meglepetés is: a KDNP kezdeményezésére a miniszterelnök-helyettes állítólag levelet intézett a külügyminisztériumhoz, azt kérve, hogy vizsgálják meg, lehetséges lenne-e Meriam befogadása Magyarországra. Ez valóban nemes gesztus lenne kormány részéről, különösen akkor, ha a befogadás kiterjedne Meriam teljes családjára, ideértve a férjét is (aki nem mellesleg a dél-szudáni mellett amerikai állampolgár is). A magyar kormánynak – pontosabban a miniszterelnöknek – pár éve volt egy otromba húzása, amivel kiváltotta a civilizált világ és a honfitársaink rosszallását. Igen, a baltásra gondolok. Nos – az egyébként orvosi végzettségű – Meriam és családja befogadásával, azaz számukra a magyar állampolgárság haladéktalan megadásával és a család mielőbbi teljes integrációjának messzemenő támogatásával a kormány szépíthetne valamit siralmas emberi jogi politikáján. Bizonyíthatná például, hogy nem csupán focistáknak, kézilabda játékosoknak, vadevezős amazonoknak, magyarul már törve sem beszélő argentin buszsofőröknek és kínai frottírzokni-nagykereskedőknek lehet rakétasebességgel magyar állampolgárságot adni, ha az államérdek úgy kívánja, de olyan egyszerű, jóravaló embereknek is, akiknek csak a puszta élete van veszélyben. Most kihasználhatná az alkalmat a kormány, hogy egy nemes gesztussal elismerést vívjon ki magának. S valljuk be, a nemzetközi és hazai elismerésre – szülessék az bármilyen kis vagy közepes horderejű ügyben – a jelenlegi viszonyok közepette égető szüksége van. Minderre persze csak akkor lenne esély, ha a »Keleti Nyitás« jegyében nem kellene attól tartanunk, hogy Meriam befogadásával elriasztanánk a pénzzel tömött bőröndökkel a magyar határnál türelmetlenül toporgó szudáni nagybefektetőket.”