Megkövetés

„A leegyszerűsítés most is kézenfekvő, s részben érthető is. Pásztor Istvánt, a délvidéki magyarság túlnyomó többségének támogatását élvező pártelnököt Budapesten, magyarok inzultálták aljas módon, s holnap más határon túli magyar lehet a célpont. Szörnyűséges üzenete ez a keddi atrocitásnak.

Ezért volt fontos Áder János államfő tegnapi állásfoglalása, melyben „magukról megfeledkezett és önmagukból kifordult honfitársai” helyett követte meg Pásztor Istvánt s minden vajdasági magyart. Ezen túlmenően azonban érdemes hosszú távú következtetéseket is levonni az esetből. Az egyik, hogy a Jobbik – amely párt európai parlamenti listavezetője, Morvai Krisztina el sem határolódott »harcostársa és barátja«, Gaudi-Nagy Tamás lázításától – minden létező hitelét elveszítette a külhoniak ügyeit illetően. Április 6-án a levélben szavazó határon túliak körében háromezer Jobbik-szavazó sem akadt (összehasonlításképpen a Fidesz 122 638 voksot kapott a külhoniaktól, a márciusi szerbiai megméretésen induló, Pásztor István vezette Vajdasági Magyar Szövetség pedig 75 294 szavazattal érte el eddigi egyik legjobb eredményét), ami nem bukást, hanem megsemmisülést jelent. Ezt a nyilvánvaló elutasítást követte a délvidéki vezető politikus megalázása. Ezek után minden felelős külhoni szervezet számára nyilvánvalónak kell lennie: a Jobbikkal való bármifajta közösködéssel az általuk képviselt magyarokat sértik meg.

Ebből a vérlázító esetből annyi tanulsága mindegyik magyar parlamenti pártnak lehet, hogy képviselőik lehetőleg mellőzzék az általuk kevésbé kedvelt határon túli politikai erők, politikusok minősítgetését, kioktatását, mert az tévútra viheti a témában kevésbé jártas átlagpolgárt. A támogatás mértéke változhat szimpátia szerint, de anyaországi ellenséget egyetlen külhoni szervezet sem érdemel.”