Szabad, kell és érdemes

„Talán nem véletlen, hogy a szélsőjobbal való vitázás kérdésének mértékadó megközelítéseiben nem szokott felmerülni a vita tilalmának moralitása. Nem merül fel, mert nem is merülhet. Vitázni ugyanis csak olyasmivel nem lehet, ami nincs: vagy a szó fizikai értelmében nem létezik vagy normatív (azaz morális értelemben) nem létezhet.  Rossz hírem van: a Jobbik a maga sajátos poszt-náci allűrjeivel igenis létezik, és bár ízlésem ellen való a létezése, nincs olyan általános normatív szempont, ami a létezés tényét megkérdőjelezné vagy megtiltaná.

A Jobbikkal való vita tilalmának elvi alapja tehát legalábbis vitatható, de axiomatikusan semmiképp nem állítható. A magyar véleményvezérektől eltekintve azonban nem is elvi alapon szokták ezt kétségbe vonni, hanem különféle praktikus megfontolásokból. (...)

Nincs biztos receptje annak, hogyan kell a szélsőjobb térnyerését megfékezni. Azt azonban látjuk, hogy a karantén nem vált be. A Jobbik támogatottsága 2010-hez képest közel 20%-kal, 200 ezer fővel növekedett, melynek nyomán annyit azért kijelenthetünk, hogy a részleges karantén, a magyar baloldal izolációs stratégiája nem működött. Az ellenzéki összefogás mindössze arra volt elég, hogy megakadályozza a Jobbik második helyét.

»Hadd birkózzon egymással igazság és hazugság, hisz ki látott már olyat, hogy az igazság szabad, nyílt küzdelemben alulmaradt volna?« írta Milton 370 évvel ezelőtt az Areopagiticában. A demokratikus gondolkodásnak ma is ez a premisszája, érdemes hát megpróbálni eszerint működni.”