Megtiporva

„Nincs mit szépíteni rajta: súlyos a vereség. Ne áltassuk magunkat, a 2010-es választási bukás nem egy átmeneti botlást jelentett a baloldal számára, nem egy gyorsan kiigazítható hibát, hanem egy hosszantartó válság kezdetét. A kormányzati hibák és a kommunikációs zavarok önmagukban nem adnak megfelelő magyarázatot arra, miért is fordult el az ország többsége a szocialistáktól, liberálisoktól, de hogy pontosan miért is történt ez, arra a mai napig nincs válasz. Barátom, aki egy rövid ideig belekóstolt a politikába, éppen azért fordított hátat neki, mert szerinte elmaradt a valódi szembenézés, a teljes önvizsgálat, amely nélkül lehetetlen kilábalni a válságból.

Most egy újabb négy éves, nem kizártan ismételten kétharmados Fidesz-korszak kezdődik, amely mindenképpen új időszámítást kell, hogy jelentsen a baloldal számára. A mai magyar jobboldalról az elmúlt években lényegében elmondtunk mindent, elemeztük, lelepleztük, a nemzetközi sajtó is inkább velünk volt, a végeredmény mégis ez lett, ami. A magyar emberek döntő többségét nem érdekelte a demokratikus deficit, nem jelentett számára semmit a fékek és ellensúlyok hiánya, nem zavarta a maffiaállam kialakulása, nem foglalkozott a Fidesz-oligarchákkal, tudomásul vette a közmunka-trükköket, nem követelt kiegyensúlyozott médiát és még sorolhatnánk: vagy el sem ment szavazni, vagy a Fideszre adta voksát.”