Tuskék nekimentek a lengyel-magyar barátság bázisának
A varsói Lengyel–Magyar Együttműködési Intézet sorsa hajszálon múlik.
Egy sztrájktól, egy petíciótól, egy tömegtüntetéstől sem várhatjuk el, hogy önmagában megoldást jelentsen a társadalom problémáira. Miért várnánk el ezt a választásoktól?
„Egy ennyire a kormánypárt rövidtávú hatalmi érdekei szerint kialakított, tisztességtelen rendszerben a Fidesz nem győzhet tisztességesen, ezért a kormány hívei tennék helyesen, ha nem vennének részt ebben a méltatlan versenyben.
Az ellenzéki pártok részéről indokolt lett volna bojkottot hirdetni a választásokkal – illetve a választások elcsalásával – szemben, Tamás Gáspár Miklós javaslatának szellemiségével összhangban: »hagyjátok ott az országházat, ne szolgáljatok fügefalevélként a zsarnokságnak, csatlakozzatok a civil társadalomhoz, és gyertek ki az utcára«. Ami azonban a társadalmi ellenállás fontos eszköze lehetett volnakorábban, az a választások közeledtével, egyéni stratégiaként csak a Fidesz választási győzelmét segítené elő – és esetleg a választópolgár lelkiismeretének – szerintem hamis – megnyugtatását.
Egy igen elterjedt megközelítés szerint nem helyes részt venni a választásokon akkor, ha nincs olyan párt, amelyet minden fenntartás nélkül tudunk támogatni. Miközben ez az érv gyakran együtt jár a képviseleti demokrácia kritikájával (illetve a demokrácia 2010 előtti és utáni állapota közötti különbség elmosásával), valójában éppen a képviseleti elvet idealizálja. Egy sztrájktól, egy petíciótól, egy tömegtüntetéstől, egy bojkottól, és a polgári engedetlenségtől sem várjuk vagy várhatjuk el, hogy önmagában megoldást jelentsen a magyar társadalom egy-egy súlyos társadalmi problémájára, és különösen nem az összesre egyszerre. Miért várnánk el ezt a választásoktól?”