Magyarország, a billegő körzet

„Egy: a Fidesz bár szavazatszámban sokat gyengült, relatíve mégis külön nagyságrend a pártok versenyében; az egyetlen homogén országos politikai erő, ebbéli minőségében a legnagyobb is. Senki nem mászott a nyakára.

Kettő: el kell felejteni azokat a mítoszokat, melyek a szomszédasszony meg a lakossági fórum hangulatából levezetett álérvekkel igyekeztek bizonyítani, hogy a közvélemény-kutatások köszönőviszonyban sincsenek a valósággal. Elemzőként hónapok óta küzdöttem a kollégákkal együtt azért, hogy ne ez a szomorú öncsalás legyen az alapja a közéletről alkotott véleményeknek, de hiába. Jól mértek, pont.

Három: az ellenzéki összefogást erőltetők és kikényszerítők hibás stratégia mentén haladtak, a bizonytalan szavazókat nem sikerült a Kormányváltóknak urnához cipelniük. Itt is bő fél éve mantráztam hiába, hogy ha egy bizonytalan, passzív szavazó nem tud magának választani a még külön-külön létező pártokból, ha neki sem Bajnai Gordon, sem Mesterházy Attila, sem Gyurcsány Ferenc, sem Fodor Gábor pártja nem kell, akkor az végképp nem fogja fellelkesíteni, ha az említettek a végén összeállnak egy képpé. Aki nem szereti a marhapörköltet, a somlói galuskát, a krumplilevest és a hamburgert sem, hiába öntjük össze mindezeket egy nagy kondérba, akkor se ragad kanalat, hogy megegye az így előállt miazmát. Sőt.”