Hol élünk?

„Szinte kötelező nyakra-főre hazugnak nevezni a politikai ellenfelet. Valami olyat állít az ellenzék, amivel nehéz vitatkozni? Ha megszorongatják az igazságot kerülő szóvivőt? Teker egyet a mondandóján, és lehazugozza a másikat. Neki szabad a kormányváltók összefogását csak »Gyurcsány-koalíciónak« nevezni. Azt is szabad állítani, hogy az ellenzék »programjában feketén-fehéren ott áll«, ki akarják árusítani a földeket a külföldieknek, noha még nagyítóval keresgélve sem találni ehhez hasonló állítást. »Dollármilliókkal támogatják nyugatról a DK-t« - mondja, de bizonyítani már nem kell. Bajnairól is lehet hazudni valami vaskosat, legfeljebb a bíróság előtt nem tudja megvédeni. Ez esetben megrántja a vállát, s elismétli főnöke elhíresült mondását: oszt' jónapot!

Kiderül, hogy csaláson kapták? Annyi benzint számol el, amennyivel háromszor körbeutazhatta volna a világot? Felvette a benzinpénzt az általa irányított város adófizetőitől, meg a parlamenti kasszánál is sorba állt ugyanazért? Neki nem kell magyarázkodnia, elég, ha odaveti: Mesterházy meg Gyurcsány hagyjon fel a hazudozással, mások alaptalan vádolásával. Inkább mondják meg, kinek van a pártjukban hamis útlevele, meg elrejtett pénze. Hogy beszélni kellene a benzincsalásról? A kérdező hazudik - mondja, és tovább lép.

Tessék mondani, hol élünk?”