Búcsú Európától

„Attól a pillanattól fogva, hogy Orbán megállapodott Putyinnal, minden készen áll a fordulathoz. Nyílt titok – az ügyletet a magyarnál sokkal reálisabban kezelő orosz sajtóban mindenképpen –, hogy a megegyezés nem az energiáról szólt, hanem az orientációról, a (szövetségi) kapcsolatokról, és, ami ezzel nálunk történelmileg mindig együtt jár, a finanszírozásról. Tízmilliárd euróval, meg az EU egyéb funkcióit átvenni kész oroszokkal (vö.: Brüsszel nem Moszkva) a spájzban még akkor is túl lehet élni a következő éveket, ha esetleg egyik pillanatról a másikra elzárulnak a brüsszeli csapok: a nagy infrastruktúraépítő cégeknek továbbra is lesz miből fizetni. Mármost hallani lehet róla, hogy Fidesz-győzelem esetén a teljes külpolitikai irányítás és a diplomácia át lesz szervezve a keleti nyitás jegyében: egy újabb nagy lépés annak érdekében, hogy a hálátlan és az orbánizmus nagyszerűségét felfogni képtelen Euró pát le- (vagy inkább vissza-) cseréljük a minket sokkal jobban megértő őshazára.

Ha így van, akkor az áprilisi választás nem a következő négy évről fog szólni (és nem is az előzőről), hanem a világrendszer-választás óta eltelt (ezer)huszonnégy esztendőről. És persze a XXI. századról, amit épp most készülünk ugyanúgy elveszíteni, mint az előzőt. Érdemes megint a magyar valóság legpontosabb jelenkori diagnosztáját, Orbán Viktort idézni (a történelmi hűség kedvéért: 2007-ből): „Hazugságok ipari méretű termelése, a hatalom eloldása az ellenőrzés pányvájáról, sutba hajított felelősség, intézményesített korrupció, maffiamódszerek. Demokrácia nélküli többpártrendszer, szociális válság, tömeges elszegényedés, munkanélküliség, eladósodás, kiszolgáltatott magyar gazdaság. Dobra vert ország. A független, szabad élet elfojtása, amerre csak nézünk.”