L. a rendszerváltó: harc a kommunistákkal III.

„A megyei MDF iroda egy félig kész épületben volt, amelyet a tulajdonosa vendéglőnek szánt de a földszint még nem készült el. Ennek megfelelően egyetlen nagy helyiségből, meg egy kisebb szobából állt; a tulaj ingyen adta oda. A berendezés is adományokból jött össze, nem volt két egyforma bútordarab. A terem közepén nagy „tárgyalóasztal” állt, amit különböző kisebb asztalok összetolásával állítottak elő és egy hatalmas zöld – eredetileg talán függöny – anyaggal borítottak le. Mivel az összetolt asztalok nem csak különböző méretűek voltak, hanem különböző magasságúak is, ezért ha a poharat sikerült a kettő közé letenni akkor le is öntötték egymást a rendszerváltók. A kisebb szobában táborozott egy leányzó, aki az adminisztratív ügyeket intézte, ez idő szerint még társadalmi munkában. Ő, ahogyan az lenni szokott, hamarosan kulcsfigurájává vált a megyei MDF- szervezetnek és legalább annyira, ha nem jobban, meghatározta annak munkáját, mint A., aki a megyei elnök volt. Mindenki gyorsan megtanulta, hogy bármi kérdése, vagy kérése van hozzá forduljon. Amúgy nem volt a szellem sasmadara, de jóindulatúnak és segítőkésznek bizonyult, főleg pedig mindig tudta, hogy melyik fontos ügy éppen hol tart, valamint – ami még fontosabb – hogy a meghatározó embereket éppen hogyan lehet elérni. L.-nek úgy tűnt, hogy a politika nem is áll másból, mint nagygyűlésekből és adminisztrációból és ez nem volt egy kellemes felismerés.