Nem érdemli meg

„Van azonban Tarlós István nyilatkozatában egy félmondat, amely megint csak szókimondó, s korántsem csak az ő véleményét tükrözi: »nem érdemli meg« – foglalja össze tömören a meghívás elmaradásának okát. Ő és vele egy sereg döntéshozó van abban a helyzetben, hogy az élet minden területén, a legeldugottabb zugban is meghozza külön bejáratú, de azonnal és kézzelfoghatóan érvényesíthető minősítését.

Hagyján, hogy a »nem érdemli meg« klauzula olyasvalakiket tart távol avatóünnepségekről, akiknek (pozitív és negatív értelemben) közük volt hozzá. Ezernyi sebtől, keléstől szenvedő politikai kultúránk szerves része ez a kicsinyes szankció. Van azonban a »nem érdemli meg« szempontrendszerének egy vonása, amely nem úgy befolyásolja valakinek az egzisztenciális helyzetét, hogy nem jut közbeszerzési milliókhoz. A szűk értelemben vett megélhetést, a kenyérkeresetet korlátozzák keményen és önkényesen. És ha nem tudnánk, sok, nagyon sok, túl sok és egyre több van ezekből az emberekből. Nem lusták, nem sarlatánok, nincs egy csöpp vaj se a fejükön, mégis ki vannak szorítva a legutolsó beosztotti állásról is.

Lapunk a minap írt egy kifogástalan minősítésű középiskolai magyartanárról, aki mindig csak néhány napra jut képesítésének megfelelő álláshoz, mert rendre kirúgatja a Klik mindenhonnan, ahová csak felveszik. Nyilván azért (bár ezt a hivatal váltig tagadja), mert nem érdemli meg... Nem, mert az Összefogás jelöltjeként szereplő ikertestvérével több újságcikket írt, a helyi fideszes vezetőket kritizálva. Azaz nincs egymástól távol a meg nem hívandók és a kirúgandók listája. Az előbbi talán látványosabb, de az utóbbi a borzasztóbb.”