„Na most én, mint fogadatlan prókátor, legott adok egy tuti tippet Simon Gábornak. Rá se rántson az olyan a süket szövegekre, hogy hozzon igazolást a Szerencsejátéktól arról, hogy ötöse volt a lottón! Hol van az előírva, hogy egy virtigli magyar politikus éppen a magyar lottón köteles nyerni, mint némelyik kispályás Fidesz-polgármester? Amit vészhelyzetben még le is lehet ellenőrizni? Ugyan! A megoldás a kambodzsai lottó. Tegyük fel, hogy Kambodzsában van lottó. Tegyük fel továbbá, hogy azon is jókora stexet lehet nyerni.
Tegyük fel azt is, hogy Simon ezt észrevette. Játszott. És nyert. Sokat. Euróban. Készpénzben. Nyugodtak lehetünk a tekintetben is, hogy miként Magyarországon, Kambodzsában is levonják az ötös kifizetése előtt a nyereményilletéket. Mert Kambodzsa jogállam. Akkor pedig tiszta a pénz, mint a ma született patyolat. Kambodzsa persze messze van, ami jelen esetben komoly előny és ott – néhány száz dollárért egészen biztosan – lehetne vásárolni egy olyan hivatalosnak látszó, kézírásos-pecsétes igazolást, miszerint a delikvens éppen ennyit nyert, és neki azt a nyereményilleték levonása után az utolsó centig euróban fizették ki.
A magyar állam szervei aztán elbíbelődhetnének ezzel az ellenőrzési feladvánnyal pár évtizedig. (Az első bőrt az ügyről az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda húzhatná le egy klassz, khmer-magyar hiteles fordítás díjaként.) Sőt, még egy 5 tagú bizottságot is ki lehetne küldeni Siem Riepbe, állampénzen, hogy utánanézzenek ennek a bizonyos lottóötösnek. Közben még a közel fekvő Angkor romjaihoz is el tudnának látogatni, amivel abszolút értékben nőne a felhalmozott nemzeti kulturális tájékozottsági szint (national cultural information level, NCIL), ami csak jó lehet, ha már a GDP és nemzeti boldogságindex (gross national happiness, GNH) drasztikusan csökken.”