A politikai elit hazaárulóvá vált

„Szóvá teszem… 

…a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947 február 25-én tartóztatták le a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát, akit a Szovjetunióba hurcoltak, s nyolc évig tartották fogva.

Kovács Béla izzó lelkű magyar hazafi volt, egyszerű vidéki család gyermeke. A Pécs melletti Patacson látta meg a napvilágot. Átélve a vidéki emberek nehéz sorsát sodródott a politikába, ahol szorgalmával, izzó hazaszeretetével a föld népe iránti elkötelezettségével hamarosan a kisgazdák táborának közepén találta magát, a Független Kisgazdapárt főtitkára lett.

Nem ő volt a legbátrabb, nem volt hős: a sorsa tette szimbolikus történelmi személyiséggé: magyar földön oroszok – szovjet megszálló csapatok – fogták el, s vitték Moszkvába, ahol szovjet bíróság ítélte el. A Kádár-korszakban '56-os miniszteri szerepvállalása miatt elvállalta az országgyűlési képviselőséget, de testileg-lelkileg megtört ember volt már, a sokszorosan megkínzott, meggyötört ember hamarosan (1959 nyarán) meghalt.

A kommunizmus áldozatainak jelképévé nagyon sokan válhattak volna. Már 1919-ben a vörösterror idején Szamuely (Sámuel) Tibor pribékjei tocsogtak vérben: a kommunisták 133 napja alatt 590 embert végeztek ki.

1945 után a szovjet uralom is felszínre hozta azt a söpredéket, amely a népbíróságaival már családok ezreit tette tönkre, s azt ugyan tudjuk, hogy a százezret is meghaladja, de pontos száma azóta sincs azoknak az elhurcoltaknak, akik idehaza, vagy a »nagy testvérnél« voltak fogságban.

Tulajdonképpen mindenki áldozat volt 1945-től 1990-ig, akinek akár egyetlen percet is félnie kellett. A »fortélyos félelem« az, ami először az ember gyomrát húzta össze, majd szép lassan felkúszott az agyáig, s először csak a dacos közömbösség alakult ki, majd a dac is elmúlt, s a vége egy gondolkodni nem tudó, s már nem is akaró massza.

Az azóta felszínre kerülő politikai elit hazaárulóvá vált. Úgy vagyunk még mindig a '90-es évekhez hasonlóan eladósodott állapotban, hogy a nemzet vagyonának 90%-át eladták.

1920-ban, majd 1945-ben rövid ideig (a szovjet uralom, illetve magyar kollaboránsaik hálózatának kiépítéséig) a Független Kisgazdapárt indította el a magyar életet. Mindig akkor, amikor nagy baj volt.

Most 2014-ben, látva vidéken az elképesztő szegénységet, megtapasztalva egyre jobban az emberek elközömbösödését, azt mondhatjuk: újra nagy a baj!”