1920-ban, majd 1945-ben rövid ideig (a szovjet uralom, illetve magyar kollaboránsaik hálózatának kiépítéséig) a Független Kisgazdapárt indította el a magyar életet. Mindig akkor, amikor nagy baj volt.
„Szóvá teszem…
…a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947 február 25-én tartóztatták le a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát, akit a Szovjetunióba hurcoltak, s nyolc évig tartották fogva.
Kovács Béla izzó lelkű magyar hazafi volt, egyszerű vidéki család gyermeke. A Pécs melletti Patacson látta meg a napvilágot. Átélve a vidéki emberek nehéz sorsát sodródott a politikába, ahol szorgalmával, izzó hazaszeretetével a föld népe iránti elkötelezettségével hamarosan a kisgazdák táborának közepén találta magát, a Független Kisgazdapárt főtitkára lett.
Nem ő volt a legbátrabb, nem volt hős: a sorsa tette szimbolikus történelmi személyiséggé: magyar földön oroszok – szovjet megszálló csapatok – fogták el, s vitték Moszkvába, ahol szovjet bíróság ítélte el. A Kádár-korszakban '56-os miniszteri szerepvállalása miatt elvállalta az országgyűlési képviselőséget, de testileg-lelkileg megtört ember volt már, a sokszorosan megkínzott, meggyötört ember hamarosan (1959 nyarán) meghalt.
A kommunizmus áldozatainak jelképévé nagyon sokan válhattak volna. Már 1919-ben a vörösterror idején Szamuely (Sámuel) Tibor pribékjei tocsogtak vérben: a kommunisták 133 napja alatt 590 embert végeztek ki.
1945 után a szovjet uralom is felszínre hozta azt a söpredéket, amely a népbíróságaival már családok ezreit tette tönkre, s azt ugyan tudjuk, hogy a százezret is meghaladja, de pontos száma azóta sincs azoknak az elhurcoltaknak, akik idehaza, vagy a »nagy testvérnél« voltak fogságban.
Tulajdonképpen mindenki áldozat volt 1945-től 1990-ig, akinek akár egyetlen percet is félnie kellett. A »fortélyos félelem« az, ami először az ember gyomrát húzta össze, majd szép lassan felkúszott az agyáig, s először csak a dacos közömbösség alakult ki, majd a dac is elmúlt, s a vége egy gondolkodni nem tudó, s már nem is akaró massza.
Az azóta felszínre kerülő politikai elit hazaárulóvá vált. Úgy vagyunk még mindig a '90-es évekhez hasonlóan eladósodott állapotban, hogy a nemzet vagyonának 90%-át eladták.
1920-ban, majd 1945-ben rövid ideig (a szovjet uralom, illetve magyar kollaboránsaik hálózatának kiépítéséig) a Független Kisgazdapárt indította el a magyar életet. Mindig akkor, amikor nagy baj volt.
Most 2014-ben, látva vidéken az elképesztő szegénységet, megtapasztalva egyre jobban az emberek elközömbösödését, azt mondhatjuk: újra nagy a baj!”
„Ugyanaz a magyar baloldali hagyomány: anno így építették a kommunizmust is, csak Lukács György helyett Nagy Ervin jutott nekik (nekünk)” – jelentette ki Demeter Szilárd.
Nincs is ilyen választókerület, de érdekel amúgy ez valakit?
Napokig töprengtem, kit kérdezzek meg a szegénységről, mert sokan sokféle okosságot tudtak volna mondani. Végül úgy döntöttem, olyasvalakivel ülök le beszélgetni, akit a világ nélkülözőnek lát, s őt kérdezem arról: ki a szegény.
Vidéken még rosszabb a Tisza-vezér megítélése.
Lehet közvélemény-kutatást színlelni, ám a valóság és az idő mindent helyre tesz.
Olyan nincs, hogy a törvény szerint több év börtön jár valamiért, de ezzel párhuzamosan mégis büntetlenül lehet csinálni és vagizni vele, hogy csináltad.
A lengyel külügyminiszter azt is bejelentette: bezárják az utolsó orosz konzulátust.
A lakosságot figyelmeztették, hogy keressenek menedéket.
