„Az egyik kereskedelmi tévében szemében izzó gyűlölettel CÖF-ös gazembereknek nevezett bennünket Szigetvári Viktor. A sárga irigység beszélt belőle, mert az ellenzéki civilek létszáma kicsiny töredék a nemzeti polgári oldal aktív tömörüléséhez képest. Az ellenzék civiljei többségükben mára pártkatonák lettek. A düh pedig rossz tanácsadó…
A Gyurcsányt és Bajnait felváltva kiszolgáló táskahordozók, mint a baloldali összefogás hataloméhesei, mindenre képesek. Nem csoda, az őszödi beszéden szocializálódtak. Vezérük élete legjobb beszédének tartja az ott elhangzottakat, és a kiszivárogtatásról szóló rendkívüli adásban hülyének nevezte csatlósait. Tehát Szigetvári sem kivétel. Ő a CÖF-öt anyagilag támogatók létét megkérdőjelezi, és a közösséget nyíltan közpénzek és Fidesz-pénzek megszerzésével vádolja. Mindenki úgy él, amint ítél. Mi a polgárok támogatásaival minden évben a törvényeknek megfelelően elszámolunk. Pénzügyeink vizsgálata nem Szigetvári feladata, arra megvannak az illetékesek.
No de! Visszautasítjuk, hogy a hazugsággyárosok, a 2006-os állami költségvetés trükközői és mindazok, akik ki tudja, milyen kötelezettségvállalás mellett külföldi támogatóktól tisztázatlan eredetű pénzeket fogadnak el, minket meggyanúsítsanak. Joggal kérdezzük viszont, hogy Simon Gábornak lehetnek-e még olyan párttársai, akik 240 milliót tartogatnak bankszámláikon. A CÖF támogatóinak felháborodott levelei választ várnak az amerikai lehallgatási botrány kapcsán kiszivárgott balliberális párt- és civilszervezeteknek átutalt dollárokról. Mellesleg az éhségmenet vezetőjének nem okozott volna gondot a CÖF ismeretterjesztését leköröző kampány megfinanszírozása, telt volna erre bőven homoküveg zsebéből.”