„A szocik »heti bénázása« akkor kerül csak igazán szánalmas narratívába, amikor meghalljuk »Gyurcsány Szavát«. Mert Ferenc, mint egy valódi miniszterelnök-jelölt, teszi a dolgát. Járja az országot és programot hirdet. Hol itt, hol amott, csöpögtetve (ahogy azt kell), minden nap mond valami újat. És persze konkrétat. (Pl. megszorítási lehetőségekről, kétkulcsos adórendszerről, a családi adókedvezmény helyett a családi pótlék emeléséről, a multinacionális cégek különadóinak mihamarabbi kivezetésről beszél.) Aztán nyilatkozik, fürdik a népszerűségben. Egyébiránt végül is nem csinál semmi különöset, csupán azt teszi, ami egy pártvezető dolga volna.
Ami pedig a miniszterelnök-jelöltséget illeti: egyre komolytalanabb az az intézményesített gondolat, miszerint Mesterházy vezetné a baloldali összefogást. Egyre kevesebb baloldali szimpatizáns hiszi el róla, hogy alkalmas lenne az ország irányítására. Egyre inkább tűnik úgy, hogy egyedül Gyurcsánynak van víziója, vagy jövőképe a baloldalon (még ha az megszorításokkal teli, horrorisztikus kép is); Mesterházynak ellenben még egy épkézláb ötlete sincs. Mert ő inkább durcásan vitatkozik napokig azon, hogy »kötelet«, vagy »börtönt« hallott; miközben Gyurcsány, igazi vezérként programot hirdet. És most már mindenki tisztán láthatja, hogy ki a baloldal igazi főnöke!”