Na most akkor

„Elég volt az állandó ellenségkeresésből, abból, hogy nálunk a rezsit is csak háborúban lehet csökkenteni. Magyarország nyugalomra vágyik. Egymás felé kinyújtott kezekre, arra, hogy mosoly váltsa fel a mostani vicsorgást. Belátom, nem egy nagy vízió, nincs benne nyoma se azonnali bérduplázásnak, se az ázsiai pusztákra való visszaköltözésnek, sem centrális erõtérnek. Semmi grandiozitás, csak egyszerű, hétköznapu békevágy. Nem szabad azonban lebecsülni az erőt, amely mögötte van. Sok nagy hadvezér kezéből csavarta már ki a kardot.

A demokratikus ellenzék a héten sok feszültség, vita, útkeresés után új együttműködési modellt választott. Ugyanazt, amit mi a kezdetekkor, 2012-ben javasoltunk: közös lista és közös jelöltek, de most persze ez is másnak tűnik, mint amilyen egy-másfél évvel ezelőtt lett volna. Mégsem hiszem, hogy csupán a hónapokat vesztegettük volna. Mindannyiunknak szüksége volt erre a tapasztalatra ahhoz, hogy értékelni tudjuk a teljeskörű összefogás fontosságát. Egymás nélkül nem megy se így, se úgy, az eredeti elképzelésből mindenkinek engednie kell.

Bajnai Gordon is így látja. A szocialista párt nagyra értékeli gesztusát, amellyel visszalépett a miniszterelnök-jelöltségtől. Az ő tudására, eszére, higgadtságára,  nagy szüksége van Magyarországnak.

A hét második felében több fordulóban is egyeztettünk a Demokratikus Koalíció bevonásáról a választási együttműködésbe. Igen, ott a helyük a politikusaiknak, tagjaiknak, aktivistáiknak és támogatóiknak ebben az összefogásban.Tudom, hogy végül meg fogunk állapodni, de minden részlet kidolgozásához még szükség lesz néhány napra. Eddig mindenki felelõsen tárgyalt, kompromisszumra készen.  Köszönet érte, ezt várják tőlünk sokan. A kompromisszum azt jelenti, hogy senki sem ér el mindent, amit szeretett volna. De azt igen, hogy  a megállapodással Magyarország nyerjen, mert a szövetség felépíti az igazságos, európai új Magyar Köztársaságot. Nagy a felelősség.”