„2014-re, a vészkorszak 70. évfordulójára a Fidesz–KDNP-kormány hosszú évek munkájával megteremtette a magyar zsidóságot, úgy, ahogyan 1945 óta nem létezett, s a szocialista párt, az Együtt–PM és a DK magukra hagyta ugyanazokat. Amit a kormány tett, az történelmi léptékű tévedés, a szabad nemzeti identitás elleni támadás, s végül még embertelenség is, visszavonhatatlannak tűnő radikális rémálom, amit az ellenzék (nem) tett, az a minősíthetetlen gyávaságának, szavazatokért kuncsorgásának bizonyítéka. (...)
A helyzet világos. A modern Magyarország elitje az elmúlt évtizedben némán nézte végig, hogy mi történt a cigányokkal, s ahhoz igazán nem volt komoly szava. Ami azt illeti, sokan hallgattak azok közül is, akik most zsidók lettek. Most a zsidókon van a sor, a kormány teremtményein, ezen a zombiközösségen, amelyet a megvetés, a történelmi hazugság, a magyarság evidenciájának a kétségbe vonása hozott létre. A politikai pártokkal nincs miért beszélni, s nincs okunk arra, hogy az almafa alatt könyörögjünk, hogy körtét teremjen.
Orbán és az ellenzék elérte, amit akart, a liberális nem zsidó zsidóknak a Mazsihiszt kell segíteniük, mert nélkülük ez a lázálom mégsem álmodható végig. Ami történt, nem pusztán politika. Legyen világos: innen el nem megyek, s remélem, más sem megy. Viszont a kormánynak és az ellenzéknek egyaránt mennie kell. És közben egy új országot kell építenünk, ahol mind visszaszerezzük a szabadságunkat, emberi jogunkat – ahhoz, hogy magyarok lehessünk.”