A német tandem

„Az SPD egyelőre nem lépne koalícióra a posztkommunista Die Linkével, míg az egyébként kiváló személyes kapcsolatok ellenére is hamar megszakadtak a CDU/CSU tárgyalásai a Zöldekkel. Nem maradt más hátra, mint a társadalom többségének akaratát teljesítve nagykoalíciót alakítani. Csakhogy hiába működött ez a tandem 2005 és 2009 között stabilan, a közös kormányzásban elveszett a szocdemek arca, ami az ezt követő választásokon elért eredményeken is erőteljesen meglátszott. Angela Merkelék ugyanakkor joggal tarthattak attól, hogy a kisebbik partner ezután a végsőkig kiáll a választóknak tett ígéretei mellett, felpuhítva ezzel a CDU/CSU programját.

S valóban, míg az SPD a kisembereket védve, és a növekvő, immár 17 százalékos szegénységet hangsúlyozva sokszor demagóg módon a rövid távú jóléti intézkedésekre, addig a győztes koalíció a pénzügyi stabilitás megőrzésére helyezte a hangsúlyt. Utóbbi helyzetét bonyolította, hogy testvérpártja, a bajor keresztényszociális unió (CSU) eközben szintén ragaszkodott választási ígéreteihez, így például az útdíj bevezetéséhez. Két ellentétes filozófia feszült egymásnak, s mint a nyugdíjkorhatár 63 évre csökkentéséről és a minimálbér emeléséről megszületett kompromisszum mutatja, a nagyobb szociális érzékenységnek a német versenyképesség láthatja a kárát.”