Az emberi tudat nem árucikk!

„– Médiaszerepléseidet elnézve feltűnő, hogy az obszcén szavakat nem igazán szűröd meg. Például a Viva Cometen is elhangzott a szádból a »szar« szó, miközben azt gyerekek is nézik.

– És mi fogja a gyerekeknek az esztétikai vagy az erkölcsi érzékét sérteni? Hogyha azt hallják az én számból, hogy szar, vagy az, hogyha azt a tömény szart nézik, ami a Viva TV-ből kiömlik? Ha én azt mondom, hogy szar, az jobban rombolja az ő a pszichéjüket, mint Tolvai Reni melleinek a látványa, vagy mint az a rengeteg visszataszító konzumgiccs, amibe azt a rendezvényt öltöztetik, és amiben az az egész mezőny parádézik? Az a valóságtól teljesen elrugaszkodott, förtelmes mélyburzsoá kirakat, ami azt a hitvány show-t jellemzi, meg azoknak a végtelenül felszínes és hallatlanul semmitmondó produkcióknak a tömege mind-mind építi a gyerekeket, aztán jövök én, azt mondom, hogy ez egy nagy rakás szar, és ezzel a lerombolom a következő nemzedék kemény munkával felépített szépérzékét és értékrendjét? Biztos, hogy tőlem kell félteni a fiatal generációkat? Ez maga a legförtelmesebb képmutatás. Arról van szó, hogy a kereskedelmi mainstream jelenlegi tartalomszolgáltatói uralnak egy fennálló diskurzust, és azt nem kívánják átengedni másnak, továbbra is ők óhajtanak tematizálni. Ők pedig Tolvai Renit állítják a világról, meg Baby Gabit meg a többi le nem bomló műanyag fröccsöntött hulladékot. Nem érdekük, hogy bárki bármi mást állítson a világról, főleg ne arról a platformról, ahol ők parádéznak. Ha pedig ezt teszi, abba érdemes belekötni, és hogyha nincs olyan tartalmi kérdés, amibe bele lehet, akkor marad az, hogy mi az, hogy itt káromkodik, a gyermekeink ártatlan lelkét megmérgezi! Így hordozzák pajzsként maguk előtt a gyerekeiket. Egy szó mint száz, ez egy gyáva és képmutató álszenteskedés.

– Olyan szavakat és kifejezéseket használsz, amelyek megértéséhez olykor kell némi műveltség. Ezzel a saját intelligenciádat akarod fitogtatni, vagy csak nem mindenkinek szánod a mondandódat?

– Miért? Annyira latinul beszélnék, amikor azt mondom, hogy kontextus, vagy mondjuk, azt mondom, hogy diskurzus? Na, most akkor melyik a nagyobb probléma, az hogy bazdmegelek meg szarozok meg kurvaanyázok, vagy pedig az, hogy struktúrázok meg konjunktúrázok? Melyik a probléma? Mi az aktuális vád? Hogy büdös, mosdatlan szájú proli vagyok vagy pedig hogy elefántcsonttoronyba zárkózó rétegértelmiségi, aki nem ereszkedik le a lenézett tömegekhez, inkább a saját műveltségében dagonyázik. Én igyekszem közérthető lenni, és szeretném azt hinni, hogy az is vagyok. Próbálom pontosan kifejezni magam, és néhány szó egyszerűen így jut eszembe. Nem áll szándékomban elefántcsonttoronyba zárkózni, mindig érthető akarok lenni bárki számára. Melós számára is akár.

– Szerinted van-e hatása a közéletre, médiára, közgondolkodásra a hiteles, alátámasztott kritikának? Van-e értelme tükröt tartani?

– Természetesen van. Csak hát mérvadó, érvényesen alátámasztott kritika nem sok hangzott el az elmúlt húsz év során. Volt ehelyett elég példa politikai vagy gazdasági megrendelők elvtelen kiszolgálására, dörgölőzésre, helyezkedésre, jópofáskodásra meg egymás keresztcsontig hatoló hitelesítésére: én felméltatlak téged, te visszadicsérsz engem, így kölcsönösen igazoljuk egymás helyét a képernyőn, és mindenki örül; a tévénézőt kivéve. Ez egy »uram-bátyám-elvtársam« világ, ahol senki nem akar kikerülni a pikszisből, senki nem mer senkiről semmi rosszat mondani, mert a végén még ő lesz a főszerkesztő, és akkor én nem kellek majd oda. Az egész médiakaszt ettől olyan degenerált, amilyen, és ettől nem tudja ellátni a funkcióját. Mert ugye nem az lenne a nyilvánosság résztvevőinek a szerepe, hogy a saját karrierjüket építgessék, hanem az, hogy kiszolgáljanak bizonyos közösségi szükségleteket és igényeket, vagyis hogy közérdekűek legyenek, hozzá tudjanak tenni valamit a közöshöz, olyan véleményekkel szolgáljanak, amelyek árnyalják vagy orientálják a közösség véleményét, esetleg vitatkozzanak egymással, és vessenek fel újabb meg újabb alternatívákat adott kérdésekkel kapcsolatban, véleményük legyen, összefüggéseket tárjanak fel. Ilyesmire fájdalmasan kevés példa van.”