Kaparós sorsjegy

„Nem derült ki, mi kell ahhoz, hogy a két, már szövetségre lépett fél belássa, új helyzet van, ami miatt a jelenlegi szövetséget ki kell szélesíteniük. Unásig ismételgették, hogy a nyilvános üzengetések csak ártanak, megállapodni csak a háttérben lehet, mennyire helytelen dolog sértegetni azokat, akikkel később együttműködni akarunk, higgye el mindenki, hogy nincs fontosabb céljuk, mint győzni. A közönség meg egyre ingerültebben hallgatta mindezt, ugyanis tisztában van azzal, a dolog úgy kezdődött, hogy a háttérben, titkosan csak ketten állapodtak meg, hogy már a megállapodás idején sem állt meg a lábán egyetlen érv sem, amiért így döntöttek, és hogy szemmel láthatóan nem hajlandók tudomásul venni, az azóta bekövetkezett változások sem ezt a megállapodást igazolják. Ellenkezőleg, a helyzet választói elégedetlenséget vált ki. (...)

A kérdésre, hogy Gyurcsány-e az akadály, a jelen lévők azt felelték, hogy nem. Ezt láthatóan nem sokan hitték el a jelenlévők közül, másrészt azt sem tudták megokolni, hogy akkor mi tartja őket vissza attól, hogy lépjenek. Gyenge kísérlet történt a magyarázkodásra, hogy a programkülönbségek nehezítik a megegyezést,* de a közönség morajlása és a moderátor világos kérdései gyorsan véget vetettek a próbálkozásnak. (...)

Mindehhez csak annyit fűznék hozzá: remélhetőleg se Bajnai Gordon, se Mesterházy Attila nem tartja mellékesnek, hogy miközben szerintük ki kell érdemelni az ő bizalmukat, a választók egyre határozottabb figyelmeztetései – fogy az idő és fogy a türelem – azt jelzik, hogy a választói bizalom radikálisan fogy irántuk. Persze mindez csak akkor és azoknak fontos, akik tényleg győzni akarnak.”