Rendőrkávé

„Talán mindenki számára világos, hogy a police cofee egy ócska hamisítvány. Semmi sem található meg benne, ami az eredeti verzióban, de ez nem is csoda, hiszen ennek a rendőrségnek nincs szüksége a civilekre. Valójában semmi új sincs ebben az ötletben: a civileket információforrásként, illetve -befogadóként kezeli, s úgy tekint rájuk, mint akik tárgyai a rendőri tevékenységnek. Jellemző a dr. Hatala József altábornagy által idézett példa: a lakók majd elpanaszolják a rendőrnek (ha végre látnak egyet), hogy sötét az utca vége. Ez a példa mindent elmond egy rendőrtábornok szakértelméről, aki országos főkapitány is lehetett – úgy mellesleg, nem a közvilágítást szolgáltató céget kellene felhívni ilyen esetben? Vagy arra is gondolhatunk, hogy rendőr sohasem jár arra, s ezért nem tudja, hogy nincs világítás. Elképesztő ez a dilettantizmus, pedig aki mondja, megszerzett magának mindenféle címet, tábornok is, doktor is. A másik, a program totális ürességéről árulkodó jel az, hogy célként a lakosság, az önkormányzat és a rendőrség közötti párbeszéd »erősítését« jelölték meg. Egyszer valaki elmesélhetné nekem, hogy mi a fenét jelent a »párbeszéd erősítése«! Hogyan kell erősen párbeszélni? Üvöltve? A másik karját hátracsavarva? Megfélemlítve, vagy hogyan? Amikor az erős beszél a gyengével, erre gondolnak? Mert így világos, hogy azt jelentheti, a rendőr az erős, a párbeszédtől pedig tovább erősödik, a polgár meg persze gyengül, hiszen az erőt valamiből meríteni kell, vagy nem? Vagy azt jelenti, hogy sokat kell beszélni? Így is, úgy is értelmetlen! A párbeszéd nem gyenge vagy erős, hanem értelmes vagy értelmetlen, nyitott vagy zárt, egyenrangú vagy alárendelt stb.”