Ukrajna válaszúton Kelet és Nyugat között

„Kissé mintha alábbhagyott volna a tiltakozók dühe Kijevben, de az továbbra sem látszik, hogy mi lehet a megoldása hosszabb távon Ukrajna megosztottságának. A demonstrációkat Viktor Janukovics elnök váltotta ki azzal a döntésével, hogy a vilniusi keleti partnerségi csúcson elhalasztotta a már készen álló uniós társulási szerződés aláírását. Az ukrán vezetés Moszkva és Brüsszel közötti hintapolitikája, illetve az utcai megmozdulások ismét felszínre hozták a keleti, oroszajkú, Moszkva-barát népesség és a nyugati, ukrán tudatú, Európa felé nyitottabb lakosság közötti ellentétet.

Nem messze a jelenleg is tartó kijevi tiltakozó megmozdulások központjától, a Függetlenség terétől (Majdan Nezalezsnosztyi) fekszik egy másik szimbolikus helyszín, a Szofijszkaja tér. Itt található Bohdan Hmelnickij 17. századi kozák hetman, az ukrán nemzeti történelem egyik legnagyobb alakjának szobra. Hmelnickij személye azért érdekes, mert az ő hadvezéri és uralkodói pályafutását is a nyugat és a kelet, akkori viszonyok szerint Varsó és Moszkva befolyása közötti ingázás határozta meg. Ezt a vérzivataros időszakot idézi fel Henryk Sienkiewicz Tűzzel-vassal című, nálunk is népszerű regénye. Mindenesetre csak remélni lehet, hogy Viktor Janukovics nem érzi magát új Hmelnickijnek, és nem akarja, hogy a Krímtől Lvivig ismét zűrzavarba süllyedjen az ország.

A mostani helyzet természetesen sokban különbözik a 17. századitól. Például abban, hogy Varsó most Brüsszel nélkül önmagában nagyon kevés lenne ahhoz, hogy Moszkvával szemben meghatározó befolyást szerezzen Ukrajnában. Persze a történelmi reflexek és a földrajzi kulcspozíció következtében a lengyelek most is igyekeznek kiemelt szerepet játszani a helyzet kezelésében. Bronislaw Komorowski államfő próbál közvetítő szerephez jutni, amivel a kilenc évvel korábban megkezdett sorozatot folytatná. Aleksander Kwasniewski akkori lengyel elnöknek ugyanis sikerült közvetítenie a 2004-es narancsos forradalom idején Janukovics és Viktor Juscsenko között. Kwasniewski egyébként a mostani válság kapcsán sem rejtette véka alá a véleményét, és sok kritikus megfigyelőhöz hasonlóan azt vetette Brüsszel szemére, hogy lemaradt az oroszokkal folytatott versenyben, mert képtelen volt időben felmutatni egy épkézláb, Kijev számára vonzó ellenajánlatot.”