L. a rendszerváltó: harc a kommunistákkal I.

2013. december 16. 12:16

Fura dolog volt ez a félelem. Visszatekintve alighanem a rendszerváltozás legnagyobb tévedése érhető benne tetten.

2013. december 16. 12:16
Aristo
Aristo

„A jeles napon a színpad előtt asztalokat állítottak fel, ezek mögött ültek a helyi alapítók – L. és B. doktor a helyi körorvos, az ügy lelkes támogatója, valamint a megyei MDF szervezettől érkezett küldöttek. A színpadon nem működött a függönyt mozgató zsinórzat, így végig a felhúzott függönyű színpad előtt ültek; L.-nek egyfolytában az volt az érzése, hogy valamilyen darab megy a háta mögött és a közönség azt bámulja, ő pedig nem fordulhat meg, hogy megnézze, hol tartanak. Meglepően sokan voltak, egyesek még ünneplő ruhát s húztak az esemény tiszteletére. Eljött mindenki aki számít; a meghirdetett nap előtt L.-t felhívta a tanácselnök – ifjú káder volt, a járási pártbizottságról küldték tanácselnöknek – és megkérdezte, hogy ő, mint Mszmp-tag, vajon eljöhet-e? L. nem tudta mi ilyenkor a teendő, ezért a társadalmi béke megőrzése érdekében, szívélyesen azt válaszolta, hogy mindenkit szívesen látnak, aki jó szándékkal jön. A tanácselnök bizonyára ilyen volt, mert végül ő is ott volt az alakuló ülésen. Ő egyébként – kis kitérő után – a mai napig a választók akaratából polgármester Sz.-ben. A pedagógusok és a többi állami alkalmazott nem jöttek el, ők féltek állítólag.


Fura dolog volt ez a félelem. Visszatekintve alighanem a rendszerváltozás legnagyobb tévedése érhető benne tetten. L. – emlékezete szerint – sohasem érzett félelmet ezekben az időkben. Úgy érezte »karrierjének« már semmi sem árthat szakmájában eljutott odáig, ameddig a létező szocializmusban eljuthatott, de nem is vágyott többre. Azt, hogy valamiféle más represszió érje, lecsukják, vagy ilyesmi, azt teljesen kizártnak gondolta. Úgy vélte egyszerűen nincs kitől félni. A kommunisták – ha azok voltak – akiket ismert, tehetetlen, tehetségtelen és alapvetően gyáva alakok voltak. Hatalmukat az orosz szuronyok tartották fent és mikor az oroszok elszántsága a megszállásra kétségessé vált megrettentek. »A történelem is erre tanít« – magyarázta nagy hévvel azoknak akik féltek a munkásőröktől, a rendőröktől, vagy ami még viccesebbnek tűnt a hadseregtől – »56-ban is szétfutottak az első pillanatban, mikor kétségessé vált hogy a oroszok megvédik őket. Csak az orosz tankok mögött kezdtek el újra gyilkolni, addig a szenes pincében lapítottak.« L. ismert jó pár munkásőrt, azért léptek be mert karriert, lakást, telefont akartak, harcolni viszont egyáltalán nem. A munkásőrség – mint annyi más a létező szocializmus Magyarországán – tartalom nélküli forma volt; néhány gyakorló elmebeteget kivéve senki sem vette komolyan az eredeti értelemében, mint a párt fegyveres testületét.

Egyébként Sz.-ben a munkásőrök úgy indultak hadgyakorlatra, hogy a TSZ-től kölcsönzött buszok és teherautók a »Sport” nevezetű kocsma előtt gyülekeztek, alkalmat adva arra, hogy kellő mennyiségű célzóvizet vegyenek magukhoz. Mire fel kellett szállni a teherautókra már roppant elvtársias hangulat uralkodott. Hogy mit hadgyakoroltak az L. nem tudta, ám mikor megérkeztek – ugyan oda a »„Sport« elé – mindig volt néhány áldozat, akik már nem tudtak a saját lábukon lemászni a platóról. Ezeket leráncigálták és lefektették az árok szélére, majd a járóképesek bementek a létesítménybe, ahol tovább ittak. Így egyre nőtt az árokparton pihenők száma. Később megjöttek az asszonyok, kiválogatták és hazatámogatták az övéiket. Az idült alkoholisták és kisstílű tolvajok által irányított hadseregben semmivel sem volt jobb a helyzet. Teljesen abszurdnak tűnt, hogy ezek az emberek előveszik a géppisztolyt és lövöldözni kezdenek holmi elvi okok miatt. Messziről nézve persze félelmetes dolognak látszott, hatvanezer felfegyverzett és kiképzett ember komoly erő – ha a harcosok a fegyvereken kívül az ügy iránti elkötelezettséggel és elszántsággal is rendelkeznek. De nem rendelkeztek. Az oktalan félelem a fegyveres testületek erejétől kényszerített ki azután olyan kompromisszumokat a párttal folytatott tárgyalásokon, melyeket később megbánt az egész ország. Akik a tárgyalásokon képviseltek bennünket nyilván nem jártak munkába menet és jövet a kocsma mellett és nem látták a rettegett ármádia valós állapotát. Aki pedig látta, annak nem hittek. Nem hittek, mert az egész magyar elitet – a pártot és ellenzékét egyaránt – átjárta a hétköznapi, apró-cseprőnek gondolt dolgok megvetése és kizárólag absztrakciókban voltak hajlandók megfelelően nagyívű dolgokon gondolkodni. Ma már tisztán látszik: az emberek számára ezek az apró-cseprőnek gondolt dolgok jelentették a rendszert és az országot. Aki ezeket nem ismerte az nem ismerte az országot és nem értette a »nép« lelkét sem, amelyik ezeken a dolgokon edződött, ezekhez szocializálódott. Így aztán a változtatások nagyobb része légüres térbe érkezett és nem meglepő, hogy a jó szándékú kormányzati gesztusok a végrehajtás során az ellenkezőjükbe fordultak.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 14 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
korona
2013. december 16. 17:15
A kommunisták MIND zsidók voltak és ma is azok vagy zsidóbérencek (pénzért, jobb állásért stb). Ennyi. Ezen nincs mit tovább gondolkodni. Tessék utánanézni a, - most már - elérhető, történelmi jegyzeteknek, tanulmányoknak az interneten.
kjkj945
2013. december 16. 15:04
Nagytakarítást!!!
abcd
2013. december 16. 14:30
.58,.68, .78, 88(89)!
Negue
2013. december 16. 13:19
Ez tökéletes írás! Én is csatlakozom a gratulálókhoz.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!