Miért nem szeretem a kalauzokat?

„A Gault & Millau tesztelőinek csak az étel számít. Szerintem az étterembe járók nagy többségének nem csak az étel számít. Étterembe járni élmény. Nem a déli menüről vagy a kifőzdékről beszélek, ahol a napi étkezési szükségleteket intézzük. Ott egyen finom, jó áron, tisztességes környezetben, nem töltünk el sok időt. De ahova vacsorázni megyünk, ott számít a pincér modora, a mosdó tisztasága, az asztalterítő jól vasaltsága, ha értik, mire gondolok. Mert az étkezés ekkor lesz igazán élmény. Nekem, persze. De talán sokunknak is.

Van a listában olyan étterem, amit minimum oda tartunk mi is, egyetértőn bólogatunk és a hajszálnyi értékítélet-különbségek nem számítanak. De van a listában olyan ajánlott étterem, amely gyakorlatilag nem létezik, vagy nehezen követjük, hány meghatározó (név, profil, minőség) változáson ment át akár csak egy-két éven belül. Van olyan, amelynél éppen az ételt hiányoljuk a külsőségek közül és ugyanannyi pontot kap, mint azok a helyek, ahol valóban jól működik a konyha. De lehet, hogy pont akkor, a teszteléskor nem ment flottul.

Nehéz a tesztelőknek egyszer jönnek, egy étkezés alapján ítélnek. Talán van előítéletük is, talán súgnak is nekik jóakarók, barátok, külsősök és étterem tulajdonosok, de talán jókat is súgnak. Nehéz megőrizni a pártatlanságot és nyitottságot. De a lista fölött töprengünk már sokan, sokat és nem értjük. Miért került be étterem és miért maradt ki étterem? Miért kerülnek be a tesztelt, de a szintet meg nem ütő helyek? Vannak kérdéseink. Ez talán rendjén is van, mert legalább foglalkoztat a rangsor.”