„A 2010-es években már 70 százalék körüli a belépés elutasítottsága az északi országban. Norvégia az elmúlt évtizedekben kő(olaj)gazdaggá vált, remekül állnak a gazdasági mutatói, nincs se politikai, se társadalmi válság, s nincs rászorulva semmilyen pénzügyi támogatásra. Az EU-integráció nincs napirenden. »Húsz éve vagyok benne az EU-vitákban, ma sem gondolkodok máshogy, de most senkinek nincs kedve feléleszteni a csatlakozás kérdését« – sóhajt Ingvild Nass Stub államtitkár. Különösen érthető ez akkor, ha belegondolunk: ha újabb húsz év elteltével egy esetleges közeljövőbeli népszavazáson egy még nagyobb arányú nemmel szavaz a norvég nép az EU-ra, akkor történelmi messzeségbe fog kerülni az egész téma.
A csatlakozás egyébként ideológiákon átívelő konfliktusnak számít. Az EU-párti nagy bal- és jobboldali néppárttal szemben a radikális baloldal, az agrár szellemiségű Centrum Párt, a kereszténydemokraták, a jobboldali-liberális, populista Haladás Párt és liberálisok vagy EU-ellenesek, vagy – a jelenlegi hazai és európai helyzetet látva – szkeptikusak a csatlakozást illetően. Az új kormány két „belsős” tagja pedig az EU-kérdésben ellentétes álláspontot képviselő Konzervatív Párt és a Haladás Párt, a közöttük lévő konszenzus csak az integrációs téma jegelése lehet. De ez nem jelenti azt, hogy egy másik úton ne venné ki a részét a közös Európa építéséből a skandináv ország.
Hiába lehetetlen belátható időn belül az uniós csatlakozás, Norvégia így is szorosan együttműködik az európai intézményekkel – és nemcsak szavakban, hanem kőkemény pénzügyi hozzájárulással erősíti az integrációt. Az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Társulás) és az EEA (Európai Gazdasági Térség) tagjaként sok szállal kötődik a kontinens politikai, pénzügyi és gazdasági hálózataihoz.
Az EEA-megállapodás 1994-es életbelépése óta Norvégia Izlanddal és Liechtensteinnel együtt beléphet az EU belső piacára, cserébe viszont ezeknek az államoknak is részt kell venniük az európai pénzügyi támogatások rendszerében. Az EEA és a Norvég Finanszírozási Mechanizmusok célja, hogy csökkentsék az EEA-tagállamok gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségeit. A Finanszírozási Mechanizmusok révén 2004 és 2009 között mintegy 1,3 milliárd eurós (közel 400 milliárd forintos) támogatás vált elérhetővé, az összeg közel 97 százalékát Norvégia állta. Csak Magyarországra 135 millió eurós (35 milliárd forintos) keret jutott, ez volt Lengyelország után a második legnagyobb összeg. A fő célok a szolidaritás jegyében a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés voltak, de a kulturális örökség védelmére is nagy összegeket fordítottak.”