„A megélt szabadság felemel, nemesít, bátorít és nagylelkűvé tesz. Arra kényszerít, hogy megszabaduljunk a »Nekünk Mohács kell« genetikája által belénk kódolt túlélés szülte megalkuvó reflexektől és megszabadítsuk magunkat a politikai hazugságok ránk cementezett jelképeitől. Azért kellett kivágni zászlónkból az idegen címert, lepiszkálni tornyainkról a vörös csillagot, ledönteni a gólemet, elfoglalni a rezsim rádióját, mert a meg ugyan nem érdemelt, de ajándékként mégiscsak megízlelhetett szabadság tisztító erejétől napnál világosabbá lett az általuk megtestesített hazugság mint addigi életük kerete.
E társadalmi-politikai színdarabnak a fehérben járó emberek továbbra már nem tudtak, akartak néma viaszfigurái lenni. Biodíszletek a Patyomkin-faluban. Talán ezt az élményt nevezik az egyéni és közösségi identitásra találás pillanatának. Ott, akkor 57 éve, két hétre csak, de a magyarok nemzetként is és egyénként is megélhették önazonosságukat. Ritka kegyelmi állapota ez azóta is történelmünknek.”