„A családi adókedvezmény hatásainak értékelésekor, vagy az esetleges kritikák megfogalmazásakor a számszaki szempontokon túl az utóbbi időben persze más tényezők is felvetődtek. Egyesek az adóügyi átalakítások egészét tartották sérelmesnek, mások pedig azt tették szóvá, hogy miért csak a családosok kapnak ilyen segítséget az adórendszertől. Megint mások úgy vélekedtek: pusztán havi pár ezer, esetleg pár tízezer forintért senki sem szánja rá magát gyermek, esetleg újabb gyermek felnevelésére. A közteherenyhítés ellenérveként némelyek azt hozták fel, hogy az intézkedés nem oldja meg a demográfiai gondokat.
Kétségtelen, hogy a népességcsökkenés megállításához a szociális ellátórendszer fejlesztésétől az oktatás színvonalának emelésén át a közbiztonság javításáig számos kormányzati lépés szükséges. Az sem lehet vitás, hogy a gyermektelen személyek anyagi helyzetén nem segít a gyerekkedvezmény – igaz, nekik nem is kell viselniük a kiskorúak nevelésének némelykor kiugróan nagy költségeit. Nyilvánvaló továbbá, hogy az adócsökkentő megoldással azoknak sem lesz könnyebb, akik feketén vállalnak munkát, és zsebbe kapják a fizetésüket.
Mindezek mellett azonban azt is kár tagadni, hogy gyerekek nélkül nincs jövő. Helyesen pedig az cselekszik, aki a jövőre összpontosít.”