Hibahatár(talanság)

„Pálfordulásról tehát szó sincs, a Tárki szerint Saulusnál is Saulusabbak maradtunk. Se damaszkuszi fordulat, se fény, se EU-ellenesség-fokozódás. Mit nekünk, hogy az EU hatalmas pénzeket tart vissza mondvacsinált ürüggyel, sőt, büntetési tételre is számíthatunk, holott mi minden befizetési kötelezettségünknek eleget tettünk. Mi, magyarok, ha lehet ezt egyáltalán fokozni, ettől az EU-t nemhogy kevésbé, hanem csak még jobban szeretjük. (Stockholm-szindróma.) Örökre szívünkbe zártuk Tavarest, aki lazán megbélyegezte Magyarországot, Cohn-Benditet, amint leckéztette a magyar miniszterelnököt, s Olli Rehnről se feledkezzünk meg, akinek 2012 elején döntő szerepe volt abban, hogy az Európai Bizottság 143,5 milliárd forintnyi uniós pénz befagyasztásáról döntött, s ez a mi életszínvonalunkra akkor is drámai hatással volt, ha később ezt feloldották.

Hogy ennek következtében 22 százalék euroszkeptikusunk van-e, vagy 39 százalék, azt mindenki döntse el. Esetleg intézzen körkérdést az utasokhoz a 6-os villamoson. Ha gyors reprezentációs mintavétele nyomán valamelyik utas az érdeklődőt a mediterrán égövbe irányítaná, azon nem szabad csodálkozni. Ismerjük el, a Tárki már azzal nagy segítséget adott nekünk, hogy négy napon belül két adatot is közölt, amelyek egyike talán igaz is. Nem is igen tudok szabadulni attól, hogy ez az egész csak vicc volt, a Tárki egyik tréfás kedvű szociológusának augusztus végi ötletparádéja. De az is lehet, hogy a nyárutó melegében valamelyikük fordítva nézte a grafikont, esetleg kéknek látta a piros vonalat, a 2013-as évszámot pedig 2011-nek nézte. Rosszindulatú feltételezések szerint lehetetlen, hogy egy komoly cég ilyen szarvashiba elkövetése után azt négy napon át ne vegye észre. Mégis, mikor korrigáltak volna szegények? Kommunista szombaton? Vagy vasárnap, amikor igehirdetésen van az egész Tárki?”