Mennyi az annyi?

„Miközben a balliberális értelmiség buzgón próbálja meg beszántani a Demokratikus Koalíciót és annak elnökét, miután napirendre tértek az tíz nappal ez előtti nagy »jajjuramistenmileszmostazösszefogással« mini (?) válság felett, miközben a két párt, amely ennek a válságnak a hatása alatt, ahogy innen kívülről és józan állapotban ez megítélhető, tudatmódosult állapotban megkötöttek egy megállapodást és tudatuk úgy is maradt, miközben a fent már említett szántáshoz az ekéket gyorsan elő is vették „hadrendbe“ állították néhány apróságról mintha megfeledkeznének. Persze hosszú lenne a lista, ha valóban nekifeszülnék és sorrendbe állítanám mikről, de most a komplikált összetett dolgokat hagyjuk, maradjunk azoknál, amelyek átütnek ezen a setét leplen, amely rózsaszínűnek neveztetett és ráteríttetett erre a nagy ellenzéki (?) összeborulásra.

Itt van mindjárt az induljon vagy ne induljon kérdése. Mert most már azt akarják a bal liberális hírmagyarázók, hogy a Demokratikus Koalíció, úgy ahogy van, elővenne egy fehér zászlót rászögelné egy rúdra és fejét lehajtva, megbánva azt is, hogy létezik, hogy valaha olyan gondolatai támadtak, ő (vagy ez?) egy politikai párt és feladna mindent, amiért eddig dolgozott, létezett. Mert ha nem… Na akkor ezek a kedves emberek bizony, ahogy eddig is tették, majd a Demokratikus Koalíciót, meg annak elnökét, aki egyébként is tűzet lehel, fogják kikiáltani az ellenzéki összefogás sírásójának. Azt üzenik ezek a hírmagyarázók tehát, ha valaki politikusként és demokrataként viselkedik, akkor jajj a demokráciának. Azt is üzenik, hogy sírásó, meg, hogy egyébként minden rendben lenne.”