„Érdekes gondolkodásbeli különbséget tapasztaltam. Itthon nagyon sok kommunikációs ügynökség azzal próbál (és sokszor tud is) ügyfelet szerezni, hogy nekik milyen sajtókapcsolataik vannak. A médialistákat 7 lakat alatt próbálják őrizni. Ezzel szemben az USA-ban kicsit máshogy állnak a dolgokhoz: »Richard, ha adunk neked egy Yellow Pagest, akkor fel tudsz építeni egy DM-kampányt? « Attól nem lesz sikeres egy PR-kampány, hogy van egy jó listád. Listája bárkinek lehet, a kommunikációs szaktudás az, hogy az adott ügyfél érdekeinek megfelelően találj ki olyan üzenetet, olyan kampányt, ami érdekes az újságíróknak és fogyasztóknak egyaránt. Ezzel a gondolkodással sokkal több energiát fektethetnek a kreatív tervezésre a saját listák frissítgetése helyett.
A másik meghatározó élmény az adatok fontossága volt. A legapróbb kampányt analizálják, és minden apró adatot megpróbálnak felhasználni arra, hogy optimalizálják a következő megjelenéseket. Rendszeresen tesztelnek egy-egy eszközt, formát, üzenetet kisebb csoportokon, mielőtt országosan felhasználnák azokat egy kampányban. Nehéz dolga van a hazai PR-osnak, ha Outlookból küldte ki a sajtóközleményt, és szeretné tudni a kézbesítési/megtekintési/letöltési arányt…
Az biztos, hogy még van hová fejlődnünk. Ha sikerül kiölni azt a gondolkodásmódot, ahol a »haver főszerkesztő« a legnagyobb ötlet egy kommunikációs kampányban, akkor már közelebb leszünk ahhoz, hogy a kreativitás és az integrált gondolkodás meghozza sikerét.”