„Nem kétséges, hogy válaszúton állunk. Ezer év telt el, de Sarolt szavai ma is érvényesek: egymás ellen acsarkodva nem egy nemzet még a nép. Vívjuk, vívjuk a régi harcot, az ősi jogért, a mások munkájának gyümölcsét elsajátító szabadságért, illetve az alkotó munkát védelmező rendért, a felzárkózásért, méltó helyünkért a fejlett világ népei között. Az Alföldi-rendezés végén börtönné záruló korona üzenete számomra egyértelmű: önmagunk, múltunk és mítoszaink foglyai vagyunk. Amíg ezen a szembenálláson nem tudunk túllépni, szinte mindegy, hogyan dől el az aktuális csata, a győzelemből nem születik béke.
Hazánk legjobbjai mindig is azok voltak, akik összekapcsolták a nemzeti létet és a fejlődést. (»Jelszavaink valának: haza és haladás« – mondta Kölcsey.) Most is azok képviselik a nemzeti érdeket, akik nem akarnak kivezetni bennünket a művelt nemzetek közösségéből, hanem úgy gondolják, évszázados küzdelmek, erőfeszítések árán végre oda érkeztünk, ahová tartozunk, e közösségen belül kell visszanyernünk az utóbbi években elvesztett jó hírünket, megbecsülésünket. Akik nem a további harcban, hanem az együttműködésben látják a további felemelkedés útját. (Békét keress, volt már elég áldozat!) Akik a gazdag népektől nem zsákmányolni akarnak, hanem kereskedni velük, mert hisznek abban: mi is tudunk értéket kínálni a számukra.
Alföldi rendezése értékeink átgondolására késztet. Ezért jó.”